Az óceán sem választhat szét
Az Amerikai Magyar Református Egyház nemrégiben jelentős évfordulót ünnepelt: 1924. december 9-én alapították meg hivatalosan Pennsylvania államban, Duquesne városában, Független Amerikai Magyar Református Egyház néven. Az alapítók ezzel a névválasztással hangsúlyozták az egyház anyagi és szervezeti önállóságát, mint a közösség egyik legfontosabb célját. 1958-ban az egyház elhagyta a „független” jelzőt, és felvette a ma is használt nevét: Amerikai Magyar Református Egyház. Ez a névváltoztatás az évek során végbement fejlődést és az egyház identitásának alakulását tükrözte. A századik évforduló alkalmából rendezett megemlékezésre Lizik Zoltán püspök meghívására küldöttség érkezett a Magyarországi Református Egyház képviseletében. A látogatáson Molnár János főgondnok, a Zsinat presbiteri elnöke, Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos, valamint Sógor Csaba, a Zsinati Hivatal Kárpát-medencei és diaszpóraosztályának vezetője is jelen volt. A delegáció Vass Zoltán elnök-püspök invitálására Kanadába is ellátogatott, ahol részt vettek a Torontói Első Magyar Református Egyház 95. évfordulójára szervezett ünnepség eseményeiben.
Milyen érzésekkel érkeztek a jubileumi ünnepségre, és mit jelentett önöknek, hogy egyházunkat képviselhették az eseményen?
Molnár János: Hálás vagyok azért, hogy a delegáció vezetőjeként részese lehettem a látogatásnak. Püspökeink elfoglaltságaik miatt sajnos nem tudtak csatlakozni. A magam részéről nagy izgalommal és várakozással érkeztem meg a kontinensre, tele reménnyel és kíváncsisággal. Szólláth Bernadett: Számomra is váratlan volt a felkérés. János a Generális Konventen keresett meg, hogy csatlakozzam a küldöttséghez. Talán azért gondolt rám, mert 2022-ben az Elnökségi Tanács felkérésére képviseltem egyházunkat Karlsruhéban, az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén, a következő évben pedig Tallinnban az Európai Protestáns Egyházak nagygyűlésén. Az újjáéledt és egyre hatékonyabban működő Generális Konvent munkáján keresztül is figyelemmel kísérem a külhoni és a nyugati diaszpórában élő magyar reformátusok életét, igyekszem segíteni is a jogi munkájukat. Számomra ez különösen szép és fontos feladat. Amikor a határon túl járok, még erősebben érzem a magyarságomat. Református identitásom mellett számomra a nemzeti hovatartozás is kiemelten fontos. Megható élmény az ottani magyar közösségek élete, hogy mennyire komolyan veszik és ápolják az identitásukat: a falon a magyar címer, az asztalterítőbe hímzett magyar zászló, a már elhunyt gyülekezeti tagok fényképei. Találkozni a kinti református magyarokkal és hallgatni a gyülekezetek történeteit felejthetetlen élményt és tanúságot jelentett.
Sógor Csaba: Számomra az indulás előtti napok izgalmasan teltek, mivel csak az utolsó pillanatban kaptam meg a vízumot. Politikusként már sokszor jártam az Egyesült Államokban, főként civil szervezeteknél, egyházi közösségeknél azonban kevésbé, de a terület így sem volt teljesen ismeretlen. Bernadetthez kapcsolódva a Generális Konvent kapcsán kiemelném, hogy a Magyar Református Egyháznak tagja lett az ausztráliai, kanadai és nyugat-európai református egyházak szövetsége. Ez is mutatja, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítunk a diaszpórában élő magyar reformátusokra. Ennek érdekében 2023 októberében a Zsinati Hivatalban külön Kárpát-medencei és diaszpóraosztály kezdte meg működését. A szórványban élő magyarok helyzete az ószövetségi helyzethez hasonlítható: szétszóródtunk a világban, de közös célunk, hogy az új környezetükben is megőrizzék hitüket és anyanyelvüket. Ez a látogatás különösen jól mutatta, milyen fontos a diaszpórában élő közösségek erősítése és összetartása
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!