Kapott a felmenők és a család felől olyan református örökséget, amely segítette a hite létrejöttében?

Eredetileg katolikus édesapám felnőttkorában konfirmált, majd presbiteri szolgálatot vállalt az 1991-ben újonnan alakult százhalombattai gyülekezetben. Anyai nagyapám, Simon Kálmán áldott, nagy hatású református lelkipásztor volt Nagyrákoson, Egyházasrádócon, majd Körmenden. A forradalom alatt a helyi nemzeti tanács egyik vezetőjeként megvédte a párttitkárt a meglincseléstől. Ezek a születéssel kapott minták meghatározók, mégsem voltak elegendők az élő hithez.

Hol telt ez az átmeneti időszak?

Százhalombattán Sárosi Gábor lelkészünk intenzív ifiéletet működtetett a gyülekezetben. Az ificsoportban ismertem meg későbbi feleségemet, Adriennt, akivel 1999-ben kötött házasságunk óta a nagyszülőktől kapott házban élhetünk Győr-Szabadhegyen. Visszatérve Százhalombattára: mivel a lelkészünk ifjúsági koordinátora volt az Északpesti Református Egyházmegyének, felhasználta jó kapcsolatát több budapesti gyülekezet erős, bejáratott ificsoportjával: elhívta hozzánk alkalmakra, így hitben előttünk járó fiatalokhoz tudtunk csatlakozni. Az érdi gimnázium elvégzése után Budapestre mentem gépészmérnöki képzésre. Ott találtam bibliakört az egyetemi diákszövetség keretein belül. Ez védőburkot, barátságokat, igeközelséget adott.

Ez ugye a rendszerváltozás utáni évekre esett, amikor kisebbfajta ébredés jelentkezett a fiatal korosztály körében?

Úgy van. Buzgó fiatalként magam is vállaltam bibliakör-vezetést, de abban az időben sokszor szembesültem azzal, hogy csupán „intellektusból” tartott alkalmakkal nem érhetem el a szíveket. Ma már tudom, hogy valóban jó, életformáló bibliatanulmányozás, beszélgetés csak Isten irántunk való szeretetének az átélésével és felmutatásával lehetséges, ami kegyelem: a Szentlélek műve. Másokon látni véltem az Istennel való szeretetközösséget, magamon nem tapasztaltam. Az egyik nyári táborban az utolsó kiscsoportos beszélgetés után egyszer csak úgy éreztem, megnyílik a menny, az Atya lehajol, szeretetével felmelegít, átölel engem. Azóta tudom, hogy nála számon vagyok tartva, szeretett gyermeke vagyok. Ott megszületett a bizonyosság, azóta folyamatos a formáltatás, beleértve a bűnök felismerését és az ellenük folytatott harcot, a nehézségeket… Édesanyám halála kapcsán értettem meg, hogy Isten szeretete nem csak a földi életre irányul, ott lett végső bizonyosságom az örök élet felől.

Miként volt jelen Győr-Szabadhegyen kisgyermekes családosként?

Bella Péter, aki akkoriban segédlelkész volt nálunk, házi kört indított, amelybe fiatal családosokat hívott össze. Ez annyira telitalálat volt lelki növekedésünkhöz, hogy a segédlelkész távozása után is továbbvittük. Húsz esztendeje hetente találkozunk az Ige mellett, együtt öregszünk, a gyerekeink is együtt növekedtek fel. Az új presbitérium fele ilyen tagokból áll.

Utóbb főgondnokságot is vállalt. Hogyan igyekszik ezt betölteni?

Elsődleges feladatomnak azt tekintem, hogy az Isten szeretetéből származó békességet, testvéri közösséget munkáljam a gyülekezetben. Dunántúli léptékben nagynak számító városi gyülekezetként a hittanoktatáson keresztül sok családot elérünk, akiket igyekszünk beölelni a gyülekezet közösségébe. Fontosnak tartom, hogy Szakács Sándor nagytiszteletű úrral és Jakab Enikő nagytiszteletű asszonnyal, illetve Varjasi Norbert helyettes főgondnoktársammal hetente összejövünk imádkozni a lelki közösség erősítése érdekében.

Világi munkája: mérnök az Audinál. Van ennek párhuzama a gondnoki munkával?

Itt is vannak számokhoz kötött célok, mondjuk a költségvetés összerakásában, de a mi igazi gyülekezetvezetési céljainknak, munkánknak az emberek életében bekövetkező változásokra kell irányulniuk. Ezek azonban nem a mi erőnkből történnek, nem logikusak, tehát itt nem tudunk úgy tervezni, mint egy ipari termelésben. Nekünk azt kell kutatnunk, mi az Isten akarata. Ez imádkozás és vezetettség dolga. Nem evezni akarunk az egyház hajójában, hanem kifeszíteni vitorlákat, hogy a Szentlélek tudja vinni a hajót, amerre akarja.