Isten iskolájában igen hasznos, mégis mostoha tantárgy a böjt. Sokan nem szeretik, mert lemondással, nélkülözéssel jár, legyen az étel, ital vagy bármi más, ami pillanatnyilag nem lehet a miénk. Miért frusztrál minket annyira, ha valamit nem kaphatunk meg? Talán mert az ember hiánylény, sok mindenre vágyunk, ami nem adatik meg nekünk, ráadásul veszteségek is érnek bennünket, ezért ösztönösen ragaszkodunk mindenhez, ami a miénk, vagy az lehet. Nincs olyan család vagy ember, akinek a története ne lenne tele ilyesmivel. Leginkább a háborúk, a betegségek és a természeti csapások tizedelik meg az emberi közösségeket, miközben elviselhetetlen hiányokat generálnak bennük.

Talán ezért nem olyan kedves nekünk a böjt, pedig az lehetne, hiszen segíteni akar kibékülni a hiányainkkal. Megtanulhatjuk, hogy nem kell tőlük félni, együtt lehet velük élni. A böjt a hiányaink tudatos vállalására, elfogadására biztat. Jótékony hatásuk lehet, megértjük általuk, hogy „egész világ nem a mi birtokunk”, hagyjuk, hogy másnak is jusson belőle, miközben számba vehetjük a magunk gazdagságát, a kincseinket, a szeretteinket – a saját történetünket.