„A nevelés – akár szülő-gyermek, akár pedagógus-gyermek vonatkozásban – az emberi élet legmélyebb megtapasztalásainak egyike. Keresztyén megközelítésből az ilyen kapcsolat ráadásul sohasem csupán az emberek közti pszichés-kommunikációs összeköttetés dimenziójában bontakozik ki, hanem a minden egyes emberi lényt szerető és róla gondoskodó Teremtő is aktívan részt vesz közös életünk alakulásában - például, és elsősorban, az éltető szeretet gondozása révén” – írja legújabb könyvében lapunk állandó szerzője, Váradi Ferenc, és hozzáteszi azt is, amit manapság a nevelésnél figyelembe kell venni: az önálló gyermekkultúra ma már erősen mediatizált. Bár a közösségi média, a játékszoftverek jellemzően a gyermekek, „játszóterei" az ilyen tereket felnőttek hozták létre és működtetik – ezért is szükséges, hogy a gyermekeket nevelő felnőtteknek is legyenek ismereteik ezeknek a működéséről.

A Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének tanára a Gyermekközpontú médiaismeretben bemutatja, miként jutottunk el a Gutenberg-galaxistól a generatív mesterséges intelligencia korához – és mindeközben hogyan hatott az adott korszak kommunikációja és médiája a gyermekekre, valamint a nevelésre. A L'Harmattan és a Károli-egyetem közös kiadványa áttekintést ad a gyermekeinket körülvevő médiavalóságról. A szerző fontos kérdéseket tesz fel: Hogyan hat a rengeteg médiatartalom a gyermekekre? Befolyásolja-e sok mesterséges inger a gyermek testi-lelki fejlődését? Tiltsák-e a szülők és a pedagógusok az új eszközök használatát?