„Lelkünk lelke, szivünk vére…”

Előfizetek

Lantos, ami lírai (költészet, költő), és jelenti az énekét hangszerrel kísérő középkori zenészt is. E rovat a szót elsősorban az első, azaz melléknévi értelmében veszi, református hitű, klasszikus poéták verseit ajánlva az olvasók figyelmébe. S arra keres választ: miért szép, mitől örök érvényű a választott költemény.

JÓKAI MÓR: A MAGYAR NYELV ISMÉT ITTHON (1859)

Hozott az ég! keblünkbe zárt

Rég várt vendég, magyar nyelv!

Lelkünk lelke, szivünk vére,

Velünk maradj, ne tűnj el.

Ülj a székbe, mely megillet,

Tedd fel babér-koronád,

Erősödjék meg hatalmad

Hosszú századokon át,

Hogy e honban ne mondhassa

Senki többé ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

Szálld meg költő s tudós lelkét,

Hogy irjanak magyarán.

Tisztaságban, helyességben

Tündökölve egyaránt.

Idegen szót, eszmejárást,

Ne hagyj többé mondani.

Van mi nekünk annál jobb, szebb,

Csak ki kell választani.

Hogy e honban ne mondhassa

Költő, tudós ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

Szállj az úri teremekbe:

Hol eddig más volt divat.

Tudjon veled elmulatni

Nagyságos lányod, fiad.

Casinóban, versenytéren,

Páholyban, vigalmakon,

Minden nagy úr tudjon szólni

A hazai hangokon.

Hogy e honban ne mondhassa

Gróf és grófné ezután:

„Nem tudom a magyar nyelvet,

Mivel nem tanulhatám.”

Szállj a jó táblabiróra,

A ki azzal kérkedik,

Hogy más nyelven, mint magyarul

Nem is hallott még eddig.

S mondd meg néki, hogy nem elég

Téged viselni szájban,

Hanem olvasgatni is kell

Könyvekben és ujságban,

Hogy e honban ne mondhassa

Senki többé ezután:

„Beszéltem a magyar nyelvet,

De b’z én nem olvasgatám.”

(1859)

Akik nem ismerték e verset, azoknak meglepetésül szolgálhat, hiszen a kétszáz éve született írót elsősorban az Egy magyar nábob, Az új földesúr, A kőszívű ember fiai, Az arany ember, az És mégis mozog a föld, A lélekidomár, a Sárga rózsa és száz más regény, sok-sok kiváló elbeszélés világszínvonalú alkotójaként ismerjük.

Jókai Mór. Barabás Miklós litográfiája (1854) Fotó: Wikipédia

Persze minden műnemben remekelt: kitűnő színműveket is írt, kötetekre rúgó újságcikkei ma is mintájául szolgálnak a sajtó sokféle klasszikus műfajának.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!