Árokháty Béla: Zsoltárének a családban

Református Figyelő, V. évfolyam, 53. szám, 1933. január 14. (folytatás)

Talán nem is sejti a magyar hívők serege, hogy a mi zsoltároskönyvünk, az úgynevezett genfi zsoltárok a világirodalom legszebb, legértékesebb énekgyűjteménye. A Bach-féle evangélikus korálokat legalább hírből mindenki ismeri, és aki csak kevésbé is tájékozott a zeneirodalomban, tudja értéküket, tudja róluk, hogy a zene legnagyobb poétáit ihlették örök értékű alkotásokra. A genfi, kálvini korálok méltók ezekhez a zenei drága gyöngyszemekhez, sőt alaki gazdagságukat, dallamaik ősi erejét, eredeti ritmusuk ellenállhatatlan méltóságát tekintve messze felül is múlják amazokat.

Kétségtelen hátrányban vannak azonban a Bach-korálokkal szemben. Azok Bach, a mesterek mestere méltó feldolgozásában állanak rendelkezésünkre, a mi zsoltárdallamaink azonban az énekeskönyvben ősi ritmusukból kivetkőztetve, eredeti szépségükből kifosztva, ágrólszakadtan, az ősi kultúra talajából kitépve szégyenkeznek mellettük. Koldus az öltözetük is, amit hébe-hóba kapnak egy-egy jótét lélektől, aki az orgonához átöltözteti őket.

Ez azonban értéküket, eredeti szépségüket nem kevesbíti. Ellenkezőleg: sürgeti a hivatalosokat, hogy vegyék pártfogásukba Kálvinnak ezt az igazán fejedelmi zeneajándékát, a zsoltároskönyvet, hogy történeti szépségükben mint igazi műremekek jelenhessenek meg a családokban, szólalhassanak meg az orgonáinkon, éneklésükben legyenek méltó hordozói az öröm, a bánat, az Istenhez vágyó és Istennel élő lélek minden felfelé törő érzésének házainkban, a család otthonában éppúgy, mint a templomainkban, a gyülekezetek otthonában.

Árokháty Béla (1890–1942) orgonaművész, zeneszerző, egyházi karnagy. Teológiai tanulmányai után a Zeneakadémián orgona és zeneszerzés szakon tanult: Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendéke is volt. Ő hívta fel a genfi zsoltárokra Kodály figyelmét, aki hét csodálatos zsoltárkompozíciót hagyott ránk.