Példaképek és influenszerek, avagy kit követ az ifjúság?
A kamaszkor az identitáskeresés időszaka, amikor a fiataloknak fontos kérdéseket kell tisztázniuk magukban: hogyan lehetek önazonos, és hol van a helyem a világban? Keresztyénként felelősségünk és lehetőségünk is, hogy támogassuk őket ebben az útkeresésben. A serdülőknek a valóságos kapcsolatok mellett azonban valójában Krisztusra van szükségük – vallja Fitos Júlia és Langschadl István, a Fiatal Reformátusok Szövetsége Duna menti területi egységének (Firesz – Duna Mente) két munkatársa. A fiatalok példaképkeresésének fogas kérdéseit elemeztük velük.

A tinédzserek gyakran kritikusak a környezetükkel szemben, a Z és az alfa generáció egy részét pedig különösen jellemzi a gunyoros, sőt cinizmusba hajló szemlélet. Mi kell ahhoz, hogy valaki átjusson ezen a rostán, és akár példaképpé is váljon számukra?
Fitos Júlia: Elsősorban az őszinteséget emelem ki, hogy hiteles legyek egy fiatal számára. A bizonyságtételeket remek eszköznek tartom, hiszen ezekben megoszthatjuk mindazt, amiben bukdácsolunk, amit megharcoltunk. Ettől életszagúvá válunk, nem pedig steril emberként mutatkozunk. Emellett annak is óriási jelentősége van, mennyire tudunk szeretetet közvetíteni nekik, valóban figyelünk-e rájuk, meghallgatjuk-e őket, és ott vagyunk-e számukra, amikor szükségük van ránk.
Langschadl István: Nemrég egy alkalmunkon Júlia olyan mély és őszinte szavakkal osztotta meg tapasztalatait, hogy a terem elcsendesedett, szinte megállt a levegő. Kitárulkozva, teljes őszinteséggel beszélt gyengeségeiről, majd nyíltan megvallotta, hogyan segítette őt Jézus az életében. Az ifjak megérzik, ha valaki őszinte vagy csupán megjátssza magát, jól működik a hitelességet mérő „műszerük”. Korábban a példaképek posztereken szereplő, retusált, elérhetetlen idolok voltak. A mai influenszerek másak: bár az online tartalomgyártók sok kritikát kapnak, el kell ismernünk, egynek tűnnek közülünk – elérhetők és interakcióba lehet lépni velük. A fiatalok számára a hitelesség számít. Bár ma sem mindegy, hogy valaki menő-e, de felértékelődött a beszédben és viselkedésben megmutatkozó valódiság.
Nagy ereje van annak is, amikor kortársaink őszintén megosztják a történeteiket.
Langschadl István: Feltétlenül. Az egyházmegyei ifjúsági alkalmainkon előzetes és közös felkészülés után a résztvevők közül szoktuk felkérni néhányukat, hogy osszák meg hitükkel összefüggő élményeiket. Azt látjuk, ez hat az ifjúságra. Egyszer egy fiatal viszonylag egyszerű üzenetet osztott meg az imádság erejéről. Akadozott, látszott, mennyire izgul, és megvallom, azt gondoltam, ez most gyönge lett. Hazafelé menet az ifiseim mégis őt emelték ki a nap szolgálói közül, ő gyakorolta rájuk a legnagyobb hatást. Ennyit jelentett, hogy egy kortársuktól hallották az üzenetet. Mindez megerősít abban, hogy az ifjúsági missziót nem lehet fiatal szolgatársak nélkül végezni.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!