A konferenciára belépve nyomban a pezsgésnek az a kellemes érzete foghatott el minket, amelybe érdemes belemerülni. Itt természetesen adódott, hogy mindenki mindenkivel tegeződik, az sem számított, hogy teológusként vagy éppen kezdő ifjúsági munkásként veszünk-e részt a programokon: egyike voltunk annak a háromszáznyolcvan elszánt jelentkezőnek, aki úgy döntött, tanítványból tanítványozóvá szeretne válni, és ezért erre az alkalomra elengedhetetlenül szüksége van.

A velünk szembejövőket ezúttal nem leküzdendő akadályoknak láttuk, akiken célunk eléréséhez át kell kászálódnunk egy túlzsúfolt buszon utazva, hanem hús-vér embereknek, akikkel érdemes beszédbe bocsátkozni – hiszen most három napig egy irányba tartottunk, közös fedélzeten, sőt mi több: felettébb érdekes dolgokat tanulhattunk tőlük. Mint kiderült, a régi motorosok mellett helye volt itt olyanoknak is, akik még el sem kezdték az ifjúsági munkát, csak készülnek rá. Volt, akit a lelkésze küldött, de olyan is akadt, akit az égvilágon semmivel sem lehetett volna visszatartani a jelentkezéstől. Ám annak sem kellett rosszul éreznie magát, akinek még „fogalma sem volt, miért jött el”. És azon is csak mosolyogni tudtunk, ha valaki ámulva döbbent rá, hogy ez egy teológia székháza, és ő egyenesen az „oroszlán barlangjába” jött.

A Ráday Ház aulájában található expón huszonkét szervezet képviseltette magát. A konferencia egészére jellemzően nemcsak a kiállítók, de a résztvevők, az előadók, sőt még a szervezők többsége is református hátterű. Így a standok mögött találkozhattunk a teljesség igénye nélkül a Refisz, a Sófár, a Csillagpont vagy éppen az SDG szervezetek lelkes munkatársaival. Ezeken a helyeken a különféle prospektusok mellett kedvezményesen meg lehetett vásárolni ajándéktárgyakat, logóval ellátott, így identitásunkat és hovatartozásunkat kifejező, menő sapkákat és pulcsikat is beszerezhettünk.

Bár a lelkes önkéntesek kérdéseinkre készségesen válaszoltak, a túlságosan érdeklődőknek nem ártott vigyázni, mert megpróbálkozhattak a „beszervezésünkkel” is! Helyénvaló ez így, hiszen év közben ezeken az egyesületeken keresztül tudnak az ifjúsági vezetők tovább fejlődni, illetve még nagyobb szolgálati területhez és több gyakorlási lehetőséghez hozzáférni. Továbbá így van módjuk az elszigetelődés, a motivációvesztés és a lassú kiégés helyett más szolgálattevőkkel élő és megújító, egymást támogató kapcsolatban maradni.