Az a fontos, hogy szól az Úr, nem az, ki által. Ennek a prófétának még a nevét sem tudjuk, a könyv címe azt jelenti: ’küldöttem, követem’. Az Ószövetség ezzel a szóval jelöli az angyalt. Milyen rossz úgy élni, hogy csak az alsó dimenzióban létezik valaki, nem jut hozzá jelzés a felsőbb világból! Él, amíg él, sorsa az elmúlás. Az Isten szava magasabb szintre emel, és kilátást ad az életünknek. Az ő szavának lényege, hogy szeret minket. Akkor is, ha – mint ebben a könyvben – a mulasztásainkra, bűneinkre mutat rá. Azért teszi, hogy hozzá térjünk, és nála biztonságban legyünk. Izráel föltette a kérdést: miből láthatjuk? Mi is föltesszük, ha baj, szerencsétlenség ér bennünket. A kérdés néha lázadássá fokozódik. Isten megfelel: azzal, hogy törődik velük. Itt a gondoskodásnak sajátos esetét említi ugyan, de ez nem von le értékéből. Edóm, a testvérnép, Ézsau leszármazottai sok keserűséget okoztak Izráelnek. Az ő megbüntetésük mutatja, hogy Isten szereti a népét. Fontos kijelentés: nagy az Úr Izráel határán túl is (5). Olyan világban hangzik el, ahol azt gondolták, hogy egy isten hatalma addig ér, ameddig követőinek országa. Számunkra ez így hangzik: Isten ott is úr, ahol nem törődnek vele, tagadják. Ők csak szeretnék korlátozni Isten hatalmát, de megbánják, mint Edóm.

2Kor 2,5–11

760. dicséret

Szomorú, ha Isten népe és még papjai is megvetik az Úr nevét. Még szomorúbb, ha maguk sem veszik észre. A mi egyházunknak is voltak olyan korszakai, amikor látszólag rendben ment minden, megteltek a templomok, harsogott az ének, de az emberek szíve távol állt Istentől, hitünk igazságai pedig feledésbe mentek. Náluk is megy a vallásos üzem, folyik az áldozatbemutatás. De a szívük távol marad Istentől, ezt az mutatja, hogy selejteset visznek áldozatul. Próbálnád csak a világi elöljáróddal! – hangzik a keserűen gúnyos figyelmeztetés. A szívük távol van a Mindenhatótól, de az áldását azért igényelnék. A kívülállók bizonyos tisztelettel néznek Istenre (11), ugyanakkor népe nem. Ez szégyen az egyházra. Ne felejtsük el: mindezt az az Úr mondja, aki szereti népét (1,2), és azért teszi, mert meg akarja áldani. Isten szeretete csodálatos: a történtekért akár el is vethetné népét, ehelyett bajlódik velük, figyelmezteti őket, a megtérésükön munkálkodik. Persze a háttérben ott komorlik az ítélet lehetősége.

2Kor 2 12-17

831. dícséret

Igen súlyos dolgokat mond a papok ellen. Az áldás átokká változtatása nem üres szitkozódás annak a részéről, aki mind az áldásban, mind az átokban foglaltakat be tudja teljesíteni. A papok bűne az is, hogy folyhat az előző szakaszban megfeddett hibás áldozás, hiszen az ő feladatuk volt eldönteni és közölni, megfelelő-e az áldozati állat. De még mindig azért hangzik a figyelmeztetés, hogy megtérést szüljön, és ne kelljen felbontani a papi törzzsel kötött szövetséget. Tehát továbbra is érvényes a könyv élén álló ígéret: minden feddés szeretetből történik (1,2). A papokra nemcsak az áldozás lebonyolítása volt bízva, hanem a tanítás szolgálata is (5Móz 33,10). Ez pedig nagy felelősség, mert a rossz tanítás bukásba ránt másokat is (8). Jó kezdet után (5–7) is lehet mélyre bukni, ezért legyünk készen az állandó bűnbánatra, és imádságban, igetanulmányban tegyük állandóvá kapcsolatunkat az Úrral! Akármennyire türelmes is az Úr, az ítélet is készen áll a makacs ellenszegülésre (9). Visszaélni nem lehet a türelmével.

2Kor 3. 1–31

295. dicséret

A fogságból való hazatérés után óriási problémává vált az összeházasodás idegen asszonyokkal (Ezsd 10,10–44 és Neh 13,23–27), ami hatalmas veszélyeket rejtett magában. Az idegen asszonyok nem olvadtak bele Izráel közösségébe, mint annak idején Ruth. Ellenkezőleg. Hozzájuk alkalmazkodtak a férfiak, vagyis az idegen isteneket kezdték imádni, sőt a gyermekek csak az anyjuk – vagyis egy idegen – nyelvét beszélték (Neh 13,24). Ez pedig nemcsak nemzetiségi, hanem hitbeli kérdés is volt. A Szentírást, az igaz Istenről szóló tanítást csak a hazai nyelven lehetett megismerni (ezeket akkor még nem fordították le). Óriási, veszedelmes hitelhagyási folyamat indult el. Ezen nem segített az sem, ha az ilyen módon hűtlenné vált férfiak a Seregek Urának is mutattak be áldozatot (10–12). Az Úr nem tűr meg maga mellett más isteneket. Meg is indult a büntetés (13). Természetesen ez a mai hívőket is figyelmezteti, mert a felelőtlenül kötött házasság veszélyes folyamatokat indíthat el. Isten őrizzen meg attól, hogy mi is föltegyük az értetlenkedő kérdést, miért nem tetszik ez az Úrnak (14)! Még egy oka van Isten haragjának. Az idegen asszonyokkal való házasság érdekében elváltak eredeti feleségüktől. Ezt pedig ő gyűlöli. A házasság szövetség, a válás annak megszegése. Bocsánatért kell esedeznünk azért, ami korunkban e téren történik, egyúttal könyörögni azért, hogy Isten adjon megújulást és példamutató hívő házasságokat.

2Kor 3,4–18

759. dicséret

Czanik Péter

Vigasztaló és egyben felrázó ténybejelentés ez. Isten választottjainak különböző korszakaira érvényesen igaz. Az üdvözítés történetére pedig különösképpen. Isten nem érkezik bejelentés nélkül, bár megtehetné. Érkezésének híre bátorító azoknak, akik hűséggel, koncentráltan várják őt. És megrendítő, a romlottságban megállapodottaknak egyenesen félelmet keltő. Ugyanaz a hír: „…elküldöm követemet, aki egyengeti előttem utamat.” Próféták sora teljesítette ezt a küldetést, Jézus Krisztus előtt közvetlenül pedig Keresztelő János. Az ő érkezése és igehirdetése is megosztotta az akkoriakat, ahogyan Malakiás kiállása is. Fel- és megrázó követek, akik azért jönnek, hogy utat készítsenek Isten igazságának. Hogy kegyelmet kérve, várva felkészülten találjon bennünket. Isten követei ma is közöttünk járnak, az Úr követeiként magunk is küldetésben vagyunk. Legyünk figyelmesek és Jézus jelenlétét, visszajövetelét felismerhetően hirdetők kortársaink között! Az útkészítő nem ítéletet gyakorló, legfeljebb ítéletet hirdető, nem az érkező Úr, csak előhírnöke, emlékeztető, figyelemfelkeltő, maga is várakozó követ, aki mindent annak rendel alá, hogy a Mindenható megérkezik igazsággal, hatalommal és megalkuvásmentes tisztasággal. Ő hirdet ítéletet, ő szolgáltat igazságot.

2Kor 4,1–6

681. dicséret

Mennyi keserűséggel jár, amikor kapcsolatainkban azt tapasztaljuk: emberi indulatok, viszonyulások elváltoznak! Kiszámíthatatlanná lesznek. Milyen irgalmas és mennyire türelmes az Úr, aki szinte újra bemutatkozva azt mondja népének, hogy ő szándékában, ítéletében változatlan! Az a valaki, akihez újra hozzámérhetik magukat Izráel fiai. Mindez az ő érdekükben és javukra történik, hogy meglássák és belássák: a bűn miatti romlottság újabb hűtlenséget hozott elő belőlük. Isten elmondja: csalóvá váltak. A miattuk hozott tizedrendelkezést megszegték, ezzel erkölcsileg és anyagilag is megrontották az Úr házának mindennapos rendjét. Micsoda kegyelem, hogy Isten újra közeledik, újat kezd! Nem magyarázkodik ugyan, de bejelenti az övéinek, hogy ő változatlan. Ezzel lehetőséget teremt arra, hogy az elhajlottak visszatérjenek hozzá. A visszaélés nem maradhat úgy, mert még mélyebbre süllyednek, és még inkább eltávolodnak az élet forrásától. Az Úr Jézus által egészen közel jött, s újra meghirdette a lehetőséget, hogy visszaéléseinkkel hagyjunk fel, s ragaszkodjunk a szövetségben maradáshoz.

2Kor 4,7–18

519. dicséret

Bizonyíték Isten töretlen változatlanságára mind létében, mind szándékában, hogy újra és újra ígérettel áll elő. A bűn megítélésében való következetessége mellett ott az irgalma. A végső ígéret, amely nemcsak Malakiás nemzedékének szól, hanem a teremtettségre vonatkozóan, az Újszövetség népe számára is biztatás. Az utolsó szó joga nem a teljes pusztulás, hanem az igazság napja, ahol az Úr törvénykezik. Az az Úr, akiről tudjuk: maga vállalta önmagára az ítéletet Jézus Krisztus által. Az Úr napja felragyogásának ezért nem lehet akadálya. Ez a ragyogás visz át a felhők alatt töltött mindennapokon, ad erőt a bűn elleni küzdelmekhez, mert Istené az utolsó szó joga, övé az igazság. Az igazság pedig magában Jézus Krisztusban testesült meg. Mindennapjaink minőségi meghatározója a próféta által kihirdetett tény: „fölragyog majd az igazság napja számotokra...” Holnap vasárnapot ünnepelhetünk. A ragyogás napja, Jézus halál felett aratott győzelme, amely arra emlékeztet, hogy már most betelhet életünk a nyugalom napján az eljövendő ígéret adta világossággal. Készüljünk a következő napra ezzel a prófétai ígérettel!

2Kor 5,1–10

627. dicséret

Gaál Sándor