Fekete Emese a Felvidéken született. Tanulmányai miatt Budapestre költözött, ahol logopédusként és tervezőgrafikusként végzett. Jelenleg a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályán dolgozik kreatívtartalom-készítőként.

Felvidéken született, ott nőtt fel. Mikor döntött úgy, és mi motiválta arra, hogy Budapestre költözzön?

2014-ben jelentkeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára. Amikor felvettek, Budapestre költöztem. Később logopédusi és szomatopedagógusi végzettséget szereztem. Közel tíz évet éltem a fővárosban, majd tavaly júliusban úgy döntöttem, visszaköltözöm Komáromba.

Az egyetem befejezése után hol helyezkedett el?

Egy ideig logopédusként dolgoztam a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XIV. Kerületi Tagintézményénél. Idővel azonban úgy éreztem, szükségem van valami másra is, ami feltölt és inspirál. A munka mellett esti iskolába, grafikusképzésre jártam, az egyik ottani mentorom segített a portfólióm összeállításában. Ezzel 2022-ben sikeresen felvételt nyertem a Budapesti Metropolitan Egyetem tervezőgrafika mesterszakára. Logopédusvégzettségemet sem szerettem volna elhagyni, így amikor időm engedi, vállalok még egy-két tanítványt. Kifejezetten szeretem ezeket az egyéni terápiákat, ugyanis sokkal személyesebb kapcsolatot tudok kialakítani a gyerekekkel, mint a csoportos foglalkozáson.

2024 decembere óta dolgozik a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályán. Mi a feladata?

Hivatalosan kreatívtartalom-készítő vagyok, de ennél sokkal színesebb a munkám. Grafikai anyagokat készítek, szóróanyagokat gyártok, a vizuális megjelenést menedzselem a közösségi médiában, de akár stúdiótechnikai feladatokba is belekóstolok. Emellett átvettem a tematikus év honlapjának kezelését is.

2025 az ifjúság szolgálatának az éve a Magyarországi Református Egyházban. Ennek a logóját ön tervezte. Hogyan alakult ki a koncepció, és mi az üzenete?

Mielőtt elkezdek egy munkát, részletes leírást kérek az ügyfelektől, hogy minél pontosabb képet kapjak az elképzeléseikről. Kérem, hogy mutassanak példákat arra, ami tetszik nekik, és arra is, ami kevésbé. Ennek köszönhetően hatékonyabban tudok haladni. Amellett, hogy figyelembe veszem az elképzeléseiket, a saját ötleteimet, stílusomat is megtartom. A tematikus év logójánál is ez volt a cél.

Az embléma tervezésekor a Magyarországi Református Egyház nyolcágú csillagából indultam ki. Megfordítottam a szárakat, hogy befelé mutassanak. Ennek a belsejében lévő két kisebb csillag és a befelé fordított szárak az általuk kiadott negatív terekkel együtt nyilakat formáznak. A logó egyszerre a közép felé összpontosító és kifelé mutató alakzat. A belső megerősítés mellett egyfajta nyitást is jelképez.

Ön szerint hogyan lehet ezekkel a vizuális tartalmakkal a fiatalokat jobban bevonni a református közösségi életbe?

Összetett kérdés. Szerintem a legfontosabb, hogy hitelesek legyünk. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy valami népszerű, mutatós legyen, hanem olyan szimbólumok létrehozása, amelyekkel azonosulhatnak az emberek, amelyekre ha rámutatnak, azt tudják mondani: ide tartozom. Emellett kulcsfontosságú, hogy a közösség vezetői, lelkészei és tagjai valódi érdeklődést mutassanak irántuk, továbbá elfogadják őket úgy, ahogy vannak.

Többgenerációs református családból származik. Hogyan formálta a hite a mindennapjait és a hivatását?

Apai nagyszüleim révén a reformátusság mindig is meghatározó része volt az életemnek. Az évek során ez a hit egyre inkább elmélyült bennem, nemcsak a személyes életemben, de a hivatásomban is visszaköszön. A diplomamunkám is ezt tükrözte: egy művészkönyv által mutattam be az istenkapcsolatomat, végül bizonyságtétellé nőtte ki magát. Bár kezdetben bizonytalan voltam a fogadtatását illetően, végül elnyertem a legjobb diplomadíjat tervezőgrafika kategóriában. Ezt hatalmas megerősítésként fogadtam, rájöttem: nem kell lelkésznek vagy hitoktatónak lennem ahhoz, hogy megéljem a hitemet és hirdessem Isten szeretetét. Minden tevékenységemben és választásomban érzem az ő jelenlétét. Ez a felismerés szabadságot ad, hogy a hitemet a munkámban és a mindennapokban is megéljem.