Mi indokolta az 1925-ös alapítást?

Lényeges szempont volt az alapító számára, hogy a trianoni békediktátumot követő elcsatolások következtében legyen kommunikáció az anyaországi és a határainkon túli lelkipásztorok, egyházak és azok teológiai műhelyei között. Egységes, határokon átívelő magyar nyelvű teológiai szakfolyóirat nem létezett addig, így ez hiánypótlónak bizonyult, nemcsak az elcsatolt területek szempontjából, hanem a diaszpórában/emigrációban élő magyar teológusok nézőszögéből is.

Ilyen értelemben ez a kiadvány egyaránt szolgálta a nemzeti összetartozást és a felekezetközi teológiai eszmélődést. Ez utóbbi annál is inkább igaz, mert éppen a XX. század első negyedét jellemezte a Szentírás újfajta megközelítése és az ebből fakadó teológiai megfogalmazások, felismerések beáramlása.

Milyen körülmények között jött létre a lap?

Kérem, vázolja a folyóirat történetét! A Theologiai Szemle alapításának valóban századik évfordulóját ünnepeljük, de 1945 és 1958 között hosszabb szilenciumra kényszerült, nem jelenhetett meg, előbb a háború okozta nehézségek, majd pedig a kommunista diktatúra miatt. Mindenesetre a szakfolyóirat létrehozása 1925-ben forradalmi lépésnek számított. Az Országos Református Lelkészegyesület alapította Debrecenben, és olyan teológiai tanárok álltak mögötte, mint Csikesz Sándor vagy Varga Zsigmond. Húsvétkor jelent meg először, és érdekes, forradalmi ötletként már a címlapon olvasható volt Deák János, a Soproni Evangélikus Hittudományi Kar tanárának neve mint a pünkösdi szám főmunkatársáé. Tehát már a kezdetektől ökumenikus a lap. Később, 1958-ban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának a kezébe került. E testületbe ekkor léptek be a kisegyházak, az 1960-as évektől az ortodox felekezetek, majd valamivel később – megfigyelői státuszban – a katolikus egyház is. A neoprotestáns egyházak – mint például a pünkösdi –, valamint felekezetek által alapított társadalmi szervezetek (ifjúsági vagy segélyszervezetek) is csatlakoztak, írások érkeztek tőlük is. Az orgánumnak ugyan erős a református karaktere, de máig az egyetlen olyan ökumenikus teológiai szakfolyóirat, amelybe beletartozik a legkisebb egyházaktól a történelmi protestánsokon át a katolikusig sokféle felekezet. Ez a színesség megmutatkozik a szerkesztőbizottságban, az írói és olvasói gárdában, a könyvtári megrendelésekben, ráadásul úgy, hogy e periodika megtalálható a világi/egyetemi könyvtárakban is.

Mit képvisel ma a szemle?

Hiszem, hogy az ökumenikus párbeszéd a jelenben és a jövőben is elég fontos és életes ahhoz, hogy egy magyar nyelvű szakfolyóiratban egybekötve jelenjenek meg e párbeszéd katolikus, protestáns, ortodox és akár evangelikál hangjai. Emellett három pillérben látom a jelentőségét napjainkban. Először is követi az egyes teológiai diszciplínákban az újabb felismeréseket, és kész ezeket magyar nyelven bemutatni. Száz év alatt új diszciplínák is születtek, ilyen például a pasztorálpszichológia, a segédtudományok bevonásával pedig egyre jellemzőbbé válik a tudományközi szemlélet. Másrészt a szemlének a maga aspektusából reflektálnia kell korunk tipikus jelenségeire. Korábban az írások mellett szerveztünk korunk kritikus eseményeivel kapcsolatos minikonferenciákat, író-olvasó találkozókat. A migráció, az európai integráció, a kisebbségi sors, de még a genderkérdés is bekerültek a lapba. A társadalmi jelenségekre tehát reflektálni kell, hiszen ezeknek nyilván van teológiai aspektusuk is. Harmadszor: olyan eseményekről írunk, amelyeknek vannak teológiai vonatkozásaik. Bevezettük a Kitekintés rovatot. Ebben a világ azon eseményeit, témáit, különlegességeit közöljük, amelyek együtt élnek velünk, és amelyekre bár nincs teológiai reflexiónk, de hordoznak egyházi vonatkozást. Ilyen a mesterséges intelligencia kérdésköre vagy az olyan történelmi események, mint az első világháború vagy a trianoni békekötés.

Több évtizede főszerkesztője a folyóiratnak. Milyen úton érkezett el ehhez az orgánumhoz?

Néhány éves szünettel 1991 óta vagyok főszerkesztő. Felekezetileg vegyes házasságból származom, amelyben nővéremmel nemek szerint követtük a szüleink vallását. Így lettem én apám után református – Debrecenbe, a kommunizmus alatti egyetlen református gimnáziumba íratott be, amiben benne volt az értékrendje meg politikai üzenete is, a felmenők református tradíciója és az ő hasonló spiritualitása mellett. Ott közös élettérben léteztünk a teológusokkal, és megérintett az egyházi szolgálat meg persze a hittudomány is. Nem titkolom, hogy tizenhat-tizenhét éves gimnazistaként a jogászi vagy a tanári hivatás érdekelt, de akkor szinte ki lehetett zárni, hogy felvesznek a családi és középiskolai hátteremmel. Viszont tetszett a teológusok élete, és éreztem belső elhívást is. Meg arra is gondoltam, ha az a vágyam, hogy „az igazamról győzködjem” az emberiséget, azt a leginkább lelkészként tehetem. Hálás szerénységgel úgy fogalmazok: Isten megérintett, és megengedte, hogy erre a pályára lépjek. Így Pesten elvégeztem a teológiát. Ezután különböző ösztöndíjakkal többször is tanultam az Egyesült Államokban. Ott doktoráltam, közben a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Külügyi Osztályán dolgoztam, mígnem egyházam felajánlotta a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkári állását. Ezzel megkaptam a Theologiai Szemle főszerkesztői feladatát is, 1991-ben. Bár a főtitkári pozíciómat már letettem, a szemlénél maradtam főszerkesztő.