Hallom, amint az egyik ismerősöm a barátját vigasztalja telefonon, aki rossz híreket kapott az egészségi állapotáról, és most a jövőn, a hogyan továbbon aggódik. A jókedvű, magabiztos emberre hirtelen rátelepedett a félelem. Bármerre fordulok, rengeteg bizonytalanságot látni. És még több szájhőst, aki amíg teheti, nagyotmondással palástolja félelmét és szorongását. Amikor még jól ment dolga, lomtalanított: sietve megvált a hittől, mint fölös holmitól, amely csak foglalja a helyet.

Mert ugyan minek az? Itt az új telefon, majd az megmondja a tutit! A Facebookon meg posztolunk egy csípőset. Nincs határ, mindenhez értünk! Ezzel az „enyém a világ” és a „senki sem érdekel” gondolkodással jól elvan a mai ember. Amíg jól van. Azután, mint egy rozsdás csap csepegése, rossz hírek, betegségek és tragédiák szállingóznak az életébe.