... egyháztagjaink hálásan élnek az internet és a videófelvételek áldásaival. Ők nem azok a laza, „pizsamás reformátusok”, amint korábban egyik püspökünk szellemesen és szemléletesen nevezte őket. Persze, maradtak olyanok is a karantént követő időkből. De többen betegek, idősek, akik nem kényelemből nem szoknak vissza a személyes jelenlétű egyházi alkalmakra. Le kellett mondaniuk róla, nekünk is el kell fogadnunk, hogy már nem tudnak jönni. Úgy sem, ha autósok vállalnák, hogy hozzák őket.

Egy régi, hűséges tagunk „szobafogságban” él, tréfásan úgy írja, hogy a karzaton hallgatja az istentiszteletet. Ott van, csak nem látjuk. (A gyülekezeti termünkben, ezt használjuk istentiszteletre is, nincs karzat.) Egy másik, túl a kilencvenen, régóta mozgáskorlátozott. Otthonában ünneplőbe öltözve nézi a videófelvételt, majd levelezünk. „Közvetlenül istentisztelet után írok. Képzeletben az orgonaszót hallgatva megyek kifelé a nagyteremből, és kezet fogok a lelkésszel. Azt mondom, Isten éltesse, és köszönöm az igehirdetést, amely ma is szívemhez szólt. Jó ez az internet, amelynek segítségével szinte valós időben tudok részt venni az istentiszteleteken. Van úgy, hogy szeretném azonnal elmondani, milyen gondolataim támadtak közben. Mivel semmi értelmes tennivalóm nincs, hosszasan rágódom egy-egy üzeneten, és szívesen megosztom valakivel azt, amire jutok. Hogy vagyok? Fizikailag egyre gyengébben, de hitemben és reménységemben erősebben.

Naponta hálaadással veszem tudomásul, hogy itt ébredtem fel, és még nem odaát. Ezek szerint Istennek még van terve velem. Másra nem vagyok képes, így egyre több időm jut igeolvasásra és imádságra. Este, lámpaoltás után magamban énekelek, sokat. Rengeteg élményem volt és van kényszerű karanténom idején. Tapasztalom, hogy nemcsak a horizontális világban van a boldogságom, hanem – főként – a vertikálisban. Ahogyan ma mondta a prédikáció: felfelé nézek. Nem is olyan rossz ez a sok nyomorúsággal és bajjal járó állapotom. Mindenre meg kell érni.” Hálaadás, derű, elégedettség sugárzik szavaiból, személyes lényéből is a látogatáskor. Többen vannak ilyen internetes gyülekezeti tagok. A kedvükért is tartjuk az online bibliaórákat, mert éppen ők azok, akiknek a hozzászólása biztatást ad a hajszolt és megfáradt egészségeseknek, nekik pedig az egyetlen szál, amellyel aktívan kapcsolódnak a közösséghez.

A hálaadás és megelégedés tanulható. Nem megalkuvás vagy beletörődés. Csak el kell dönteni, hogy haragszunk Istenre, amiért elvesztettünk sok mindent (önálló mozgást, egészséget), vagy hálát adunk azért, amink van. Mindenért (ld. 1Thessz 5,18).