Salamon király példabeszédeit olvashatjuk heti bibliai szakaszaink sorában. A példabeszédek könyvében a bölcsességéről híres uralkodó – egyebek mellett – tanácsokat adott fiának arra az időre, amikor majd ő ül apja után a trónra. A példabeszédek között találunk egészen általános igazságokat, bölcsességeket: „Az igaz tanú nem hazudik, de a hamis tanú hazugságot beszél.” (Péld 14,5) De akadnak olyanok is, amelyek filozófiai mélységűek: „Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat.” (Péld 14,13)

A könyv egyik vissza-visszatérő eleme a bölcs és az ostoba ember viselkedésének, gondolkodásának összehasonlítása. „A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott.” (Péld 14,16) „A bölcseknek koronája a gazdagság, de az ostobák bolondsága csak bolondság.” (Péld 14,24) A bölcsesség az Isten félelmével kezdődik (vö. Péld 9,10), ezért tud szelíd és türelmes lenni a bölcs ember, aki minden élethelyzetében az Úrra tekint. Az ostoba ember nem féli, nem tiszteli Istent, csak a maga hasznát lesi, önmaga körül forog, és nem méri fel, milyen károkat tud okozni viselkedésével magának és másoknak.

Szomorú tapasztalat a mai világban, hogy az ostoba beszédre jobban figyelnek, mint az értelmes és bölcs szavakra, pedig az ostoba ember csak rövid távon gondolkodik, míg a bölcs az örökkévalóság távlatában. Pünkösd ünnepére készülődve könyörögjünk Isten Szentlelkéért, adjon nekünk értelmet és bölcsességet, hogy felismerjük, mi az, ami nem Isten szerint való, és megláthassuk, mi a jó, a neki tetsző és tökéletes (vö. Róm 12,2).

Fogadjuk meg az apostol szavait: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1,5)