Ötszáz év hűségben
Magyarország legősibb református gyülekezeteinek sorába tartozik az enyingi, 1540 óta tartják számon, de egyes levéltári forrásokból kiolvasható, hogy már 1526-ban is laktak protestánsok az akkor még Veszprém vármegyéhez tartozó településen. Az azóta eltelt ötszáz év igencsak mozgalmasan alakult a számukra: három templomot építettek, iskolát alapítottak, ez utóbbit fél évszázadra elveszítették, de ma már újra folyik kálvinista szellemiségű oktatás Enyingen, ahol különösen szoros a kapcsolat a gyülekezet és az általa fenntartott Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény között.
A NEGYEDIK
Kettőszázharminchárom. Ennyi éve áll Enying főutcáján a reformátusok jelenlegi temploma, e helyen a sorban a harmadik épület, amelyet Isten tiszteletére emeltek. Az első, a reformáció idején „áttért” templom a már régen nem létező vár kápolnája volt. A mostani helyén 1680-ban ácsoltak fatemplomot, negyven évvel később ugyanitt kőből és vályogból építettek újat, majd hetven év elteltével ismét nekiálltak az építkezésnek. Ennek az eredménye a ma is látható, késő barokk stílusjegyeket mutató épület, amelyhez 1846-ban építettek mellékhajót, ekkor kapott toronyórát is. Utóbbi a második világháborúban akkor semmisült meg, amikor ellőtték a templom tornyát.
Harangjai is fiatalok, mert az idősebbeket mindkét világháborúban elkobozták, helyettük Szlezák Rafael öntött három másikat Rákospalotán 1946-ban. Két évvel később újították fel először az 1887-ben, Angster József által épített egymanuálos, tizenkét regiszteres orgonát. A hangszer jelentős szerepet tölt be a gyülekezet életében, kora és felújítás után kiáltó állapota ellenére állandó szereplője a számos Balaton-parti vendéget vonzó Nyáresti Orgonamuzsika koncerteknek. A hangversenyek művészeti vezetője ifj. Szotyori Nagy Gábor orgonaművész.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!