... is lehet a szeretet? Pál apostol ezt vallja: „Mert Krisztus szeretete szorongat minket.” (2Kor 5,14a) Még szebben írja Károli Gáspár: „Krisztusnak szerelme szorongat”. „Krisztus szeretete foglyul ejtett" – fordítja Ravasz László. S egy merészebb változat: „Krisztus szeretete sarkall” (Masznyik Endre).

Már ezekből a példákból is érzékelhető, hogy a szorongat ige (szünekho) rengeteg mindent jelent: bekerít, kényszerít, körülölel, összefog, összetart, rendbe tesz, megfegyelmez, szorít, sőt ,ösztökél, indít, késztet úgy, hogy közben hatalmában tart” írja Varga Zsigmond. Micsoda gazdag repertoár! Akkor hát melyik fordítást válasszuk, és mi ebben a biztatás: egyik szorongásból kerülünk a másikba, a szorongattatásba?

Isten teremtett minket, a tulajdona vagyunk, de ez nem fojtogató, fenyegető rabszolgaság, hanem szelíd birtoklás: a jelenléte biztonságot nyújt. Amikor rémüldözünk, pánikba esünk vagy csöndesen és tartósan szorongunk, kiemel, fölemel a tudat, hogy Krisztusban ettől is megváltott, és már kiszabadított. Ne lopjuk vissza magunkat tőle! Mintha állandóan ezen kísérleteznénk. Krisztus szeretete összefogja, egybeöleli széthulló énemet, összeszedett leszek, vagyok. Erre vágyunk:

Nem lehet eldönteni, melyik szeretetről beszél az apostol: Krisztus szeretetéről irántunk, vagy a miénkről Krisztus iránt. Mind a két értelmezés lehetséges, az összeszedettséghez mindkettőre oda-vissza szükség is van. Hiábavaló a Krisztus áldozata értünk, ha nem válaszolunk rá, és kevés volna a mi szeretetünk Krisztus iránt, ha ő nem szeretett volna minket már előbb. Ez a kétirányú szeretet ad értelmet az életünknek, a káoszból rendet teremt, és ráncba szed, helyes útra terel.

Viktor Frankl pszichiáter, a logoterápia megalkotója és kidolgozója szerint Isten a tízparancsolaton túl is ezer és ezer parancsolatot közöl velünk a világ konkrét tényeinek nyelvén, amelyekre nekünk válaszolnunk kell. A lelki zavarok (és elmebetegségek) abból a jelentésvesztésből erednek, hogy az ember és a világ párbeszéde megszakad.

Krisztus szeretete nemcsak ővele köt össze, hanem másokkal is. Az emberi kapcsolatok gyönge, vékony szálak, de összesodorva azokat erős kötelet kapunk. Veszélyes szakaszokon a hegymászók egymáshoz is kötik magukat, úgy segítik egymást. Ha az egyik csúszna, a kötele szakadna, a többiek megtartják. Életmentő kötelékeink vannak.