Vajon milyen várakozás, vágyakozás állhatott a tanítványok kérdése mögött, hogy Jézus szavaiba vágva, aki éppen a Szentlélek kitöltéséről beszél nekik, ők azt kérdezik: „Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát?” (ApCsel 1,6) Ismerve a korabeli állapotokat, valószínűleg még mindig a virágvasárnapi bevonulás reményében élnek: jön valaki, aki kiszabadítja őket a Római Birodalom elnyomása alól.

Tévedés volna a kérdés? Semmiképpen, sőt, érthető a felvetés. Hiszen Izráel népének meghatározó tapasztalata, hogy Isten, aki kiválasztotta, erős kézzel ki is mentette őket az egyiptomi fogságból, és bevezette őket a megígért földre, és ez a szabadítás újból és újból megismétlődött az ószövetségi időben.

Hát mi más lenne Jézus feltámadásának a reménysége, mint az évszázadok óta hordozott messiási kép, hogy eljön az, aki az ő népének immár végérvényesen visszaadja szabadságát?!