Leszámolna néhány Afrikával kapcsolatos tévhitünkkel?

Jellemzően két, erősen sztereotip kép él bennünk a fejlődő országokról. Az egyik a csontsovány, éhező, mezítlábas gyerekek felkavaró látványa, amely a külön féle érzékenyítő kampányok révén mélyen beivódott a tudatunkba. A másik az oroszlánkirály-effektus: filmbe illő szafari jelenik meg a lelki szemeink előtt, a vöröslő naplementében elhaladó zsiráfokkal, elefántokkal és zebrákkal. Mint ha azt mondanám, hogy minden magyar vagy budapesti hajléktalanként tengeti az életét, vagy hortobágyi csikós.

Az afrikai kontinens rengeteg országot jelent, különböző népcsoportokkal, eltérő vallásokkal és szokásokkal. Ugyan mindkét bennünk élő képnek van valóságalapja, de a lakosság jelentős része mára már városban lakik. Az elmúlt évtizedekben az életminőség több régióban is javult.

Hogyan fogadják a látogatókat egy átlagos kongói faluban?

Maradandó élmény volt számomra az első kongói látogatásom 2008-ban, már csak azért is, mert ekkor utaztam először olyan országba, amely nem a klasszikus turistacélpontok közé tartozik. Amikor egy helyi tolmáccsal, későbbi barátommal és üzlettársammal beértünk egy faluba, mindenki a földön ült vagy körben állt. Rögtön kihoztak két széket, az egyiket a közösség vezetőjének, a másikat pedig nekem mint vendégnek.