Hitből cselekvés, cselekvésből reménység

Előfizetek

Krisztus testének Kongóban is él része, ezért sem mondhatunk le a keresztyén többségű, természeti kincseiben gazdag országról. Lehetőségünk van a hosszú távú együttműködésre az erős küzdőszellemmel meg áldott itteni testvéreinkkel – vallja és bizonyítja Juhász Péter Gergő. A Földkelte Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület elnökét a kongói konfliktus okairól, a keresztyének ottani helyzetéről és a szervezet tizenhét évnyi térségfejlesztő törekvéseiről kérdeztük.

Leszámolna néhány Afrikával kapcsolatos tévhitünkkel?

Jellemzően két, erősen sztereotip kép él bennünk a fejlődő országokról. Az egyik a csontsovány, éhező, mezítlábas gyerekek felkavaró látványa, amely a külön féle érzékenyítő kampányok révén mélyen beivódott a tudatunkba. A másik az oroszlánkirály-effektus: filmbe illő szafari jelenik meg a lelki szemeink előtt, a vöröslő naplementében elhaladó zsiráfokkal, elefántokkal és zebrákkal. Mint ha azt mondanám, hogy minden magyar vagy budapesti hajléktalanként tengeti az életét, vagy hortobágyi csikós.

Juhász Péter Gergő Fotó: Bazánth Ivola

Az afrikai kontinens rengeteg országot jelent, különböző népcsoportokkal, eltérő vallásokkal és szokásokkal. Ugyan mindkét bennünk élő képnek van valóságalapja, de a lakosság jelentős része mára már városban lakik. Az elmúlt évtizedekben az életminőség több régióban is javult.

Hogyan fogadják a látogatókat egy átlagos kongói faluban?

Maradandó élmény volt számomra az első kongói látogatásom 2008-ban, már csak azért is, mert ekkor utaztam először olyan országba, amely nem a klasszikus turistacélpontok közé tartozik. Amikor egy helyi tolmáccsal, későbbi barátommal és üzlettársammal beértünk egy faluba, mindenki a földön ült vagy körben állt. Rögtön kihoztak két széket, az egyiket a közösség vezetőjének, a másikat pedig nekem mint vendégnek.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!