Székelyföld a Városligetben
A Madarasi-Hargita, fekete-piros népviselet, kék házfalak, méregerős szilvapálinka… A székely szó hallatán számos emlék, képzettársítás villan fel emlékezetünkben: dallamok, színek, Tamási Áron nyelvezete jelenik meg előttünk, szélesebb értelemben vett magyar kultúránk elemei. A budapesti Néprajzi Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum régi terve valósult meg, amikor tavaly októberben a fővárosban megnyílt a Székelyek – örökség-mintázatok című kiállítás. A tíz múzeum és számos magángyűjtemény anyagát bemutató tárlat hét témakört érintve vezeti végig a látogatót. A hitélet, a munka, a kézművesség, a gasztronómia mellett helyet kaptak a hagyományőrzés, a népviselet és a kivándorlás után hazatérők különleges tárgyai.
A székely kurátorok tervei alapján összeállított anyag a XIX. századi polgárosodástól napjainkig mutatja be a tájegység sajátos világát. A négy megyéből három – Hargita, Maros és Kovászna – hagyományai és jellegzetes tárgyai jelennek meg tárlókban, dokumentumfilmeken, fotókon és hangzóanyagokon. Láthatatlan idegenvezetőként a havadtői Nagy Sándor lelkész emlékiratainak idézetei kísérik az érdeklődőt a hétszáz négyzetméteren.
Mint azt a marosvásárhelyi Rádió GaGának adott interjúban a kiállítás kurátora, Kinda István néprajzkutató tudatta, olyan tárgyakat hoztak Budapestre, amelyek történeteket beszélnek el, emberi sorsok kézzel fogható tanúi. Háromszáz műtárgy, tizennégy dokumentumfilm és rengeteg fotó jeleníti meg a tájegység hagyományait és az azokkal összekapcsolódó mindennapokat.
Múlt és jelen együttélésének példája az a terített asztal, amelyen a csíki ferences klastromban 1693-ban lejegyzett szakácskönyv alapján készített ételek fotói láthatók. Székelyföld egyházi rekvizitumai közül a református, a római katolikus és a szombatos felekezet tárgyi emlékeiből válogattak a szervezők.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!