Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter nyugalmazott református lelkipásztor, lelkigondozó, református egyetemi oktató osztja meg velünk gondolatait.

Hazánkban naponta ezerhatszáz ember adományozására van szükség ahhoz, hogy megfelelő vérmennyiség álljon rendelkezésre. Ezért indított kampányt a Bethesda Gyermekkórház. – Vért adni felemelő, és valódi változást hozhat valaki életébe – vallja Tamásné Bese Nóra stratégiai igazgató.

Mindenki adottságai, képességei, kegyelmi ajándékai szerint szolgáljon a gyülekezet felhatalmazása alapján! „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai…” Ez nem egyszemélyes ügy, a presbiter egy közösség tagja, a lelkésszel, a presbitériummal együtt felelős a hívekért, az Isten háza gondozásáért és a tiszta tanításért.

Egész életemben foglalkoztatott a vezetés kérdése, így ez a könyv elsősorban azokhoz szól, akik másokért viselnek felelősséget – tudatja Tomka János professor emeritus, vezetői mentor az Erkölcsi reziliencia című munkájáról. Gyakorlati útkeresés ez a kötet, azokhoz szól, akiknek fontos, hogy a hitük a döntéseikben is tükröződjék, még akkor is, ha ez kényelmetlen vagy kockázatos.

Többször hirdeti egy héten a test feltámadását és az örök életet a ravatal mellett a lelkész házaspár, Gaál Sándor és Sándorné. – Nekünk mindig az egyház igaz tanítását kell átadnunk. Isten nem adott erre pontos, általánosan alkalmazható útmutatást – mondja a Nyírségi Református Egyházmegye esperese.

A lélektan az ember lelki működését vizsgálja, zavarairól ad egyre megdöbbentőbb diagnózisokat. De a bajok megnevezésével, a gyökerek felismerésével még nem oldja meg a boldogtalanságot. Jó lenne, ha vetélkedés helyett magunk is tanulnánk azt, amit a lélektan felfedezett az ember titkaiból, hogy hitelesebben hirdessük Isten titkait.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Apák napja alkalmából munkatársunk rendhagyó interjút készített: édesapjával, Genda Attilával, a csóri gyülekezet lelkipásztorával beszélgetett emlékekről, tapasztalatokról, híres bibliai apákról. A lelkész vallja: a nevelés a családban kezdődik. Amikorra egy kisgyerek iskolába kerül, már sok mindenről határozott képet alkot. Meggyőződése, minden szerepet a helyén kell kezelni, nem szabad összekeverni a családot a gyülekezettel.

Hazánkban negyvenhat kórházlelkész és négy-öt, helyenként tíz-tizenöt beteglátogató nyújt támaszt a kiszolgáltatottságtól, a betegségtől, sőt elhagyatottságtól szenvedő pácienseknek. – Az imádság elváltoztatja a fohászkodót, mint ahogy Jézus arca is elváltozott imádkozáskor – emelte ki Gál Judit az Önkéntes Beteglátogatók Országos Találkozóján.

A budapesti Néprajzi Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum régi terve valósult meg, amikor megnyílt a Székelyek – örökség-mintázatok című kiállítás. A tíz múzeum és számos magángyűjtemény anyagát bemutató tárlat hét témakört érint. A hitélet, a munka, a kézművesség, a gasztronómia mellett helyet kaptak a hagyományőrzés, a népviselet és a kivándorlás után hazatérők tárgyai.

Láttunk jóságosnak és gonosznak, nagylelkűnek és fukarnak, szerethetőnek és utálatosnak, de egy bizonyos, mindig elhittük neked, hogy az vagy, akinek a szerepébe bújtál. Mégis talán a versmondást nevezhetjük a szíved csücskének, meg Kapolcson a Művészetek Völgyét, egyik megálmodójaként és szorgos napszámosakért ott akartál végleg megpihenni.

A II. Magyar Református Világtalálkozó ötvenhárom év kihagyás után az újra egymásra találás és a köszöntés jegyében szerveződött a függetlenné és szabaddá vált anyaországban. Az 1991. június 21. és 30. között tartott rendezvény eseményei korszakváltó és szabadságot megélő hangulatban, hitbeli, nyelvi és kulturális közösségben teltek.

A detroiti lelkészt, Csákai Lászlót megelőzte a híre: már akkor hallani lehetett róla a gondnok Ilonka nénitől, amikor még csak várta őt a két év óta lelkipásztor nélküli Allen Park-i gyülekezet. Pályaválasztásáról, előző szolgálatairól és az első amerikai hónapok benyomásairól is kérdeztük.

A Duna két ága a kaszálónktól mintegy háromszáz méterre ért össze. Van fényképem, amint itt dolgoznak Atyuskámékkal a háború után – miközben én a nagy szarvú ökröket ügyelem. Az aratás után „meztélláb” ballagtam a tizenhárom kereszttel megrakott szekér után a porban tíz kilométert, nehogy csak egy kéve is leessen.

Pünkösd után egyre nagyobb lett a jeruzsálemi gyülekezet, igazi, nagy közösség volt, olyan, mint egy hatalmas család. Gondot viseltek egymásra, együtt étkeztek, együtt töltötték a napjaikat. Ám olyan sokan voltak, hogy egy idő után az apostolok már nem tudtak mindenkire odafigyelni, nem tudtak mindenkit megfelelően gondozni. Ezért választottak hét bölcs és Lélekkel megáldott férfit.

– Részesültem abban az áldásban, hogy látok felnőni gyermekeket, akiknek a megszületéséért imádkoztunk, és az örök élet reménységét hirdethetem életutak végén is. Együtt szolgálhatok a gyülekezetben fiatalokkal, akiket a baba-mama kör babáiként vagy konfirmandusként ismertem meg.