Pincébe rekesztett hit
Egy feledésre ítélt Biblia története
A kálvinista szellemiség nem csak hitvallás, elhívás is: arra ösztönöz, hogy kibontsuk és kamatoztassuk mindazt, amit Istentől kaptunk – vallja Csorba Dávid, a Debreceni Református Kollégium Múzeumának szakigazgatója. Komáromi Csipkés György tudós lelkipásztor életútja ennek ékes példája: küzdelmekkel teli, mégis termékeny, fáklyaként világító pálya, amelynek egyik csúcspontja a háromszázötven évvel ezelőtt elkészült bibliafordítása. A művelődéstörténész lapunknak nemcsak a Leideni Biblia kalandos kiadástörténetéről, hanem a kor életkörülményeiről, a XVII. századi debreceni prédikátor lelkiségéről és örökségéről is beszélt.
Miért lehet érdekes Komáromi Csipkés György élete az átlag református hívőnek?
Komáromi Csipkés György (1628–1678) lelkészi életműve a XVII. század egy legjelentősebb szellemi teljesítményének számít. Tudományos igényességgel gyakorlatias segédanyagokat adott ki diákjai és pályatársai számára, mindeközben összefüggő rendszerben próbálta meg szemlélni a világot.
Személyében nagy teherbírású, puritán egyéniséget tisztelhetünk, a szó nemes értelmében: nem pazarolt, komolyan vette a munkáját, a közösségének és családjának élt, azért, hogy végül Isten előtt tisztességgel tudjon megállni. Erős hitével fáklyaként világított a háromszáz évvel ezelőtt nehéz helyzetbe került magyar nép körében. Életének tudományos összetettsége és tiszta erkölcsisége egyik jellemző arca, mondhatni ősmintája a református kegyességnek.
Csorba Dávid teológus és irodalomtörténész a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem és a Tokaj-Hegyalja Egyetem oktatójaként is tevékenykedik. A RefWiki nevű Református Online Enciklopédia társszerkesztője. Kutatási területe a kora újkori prózairodalom, a reformáció nemzetközi művelődéstörténete és hazai prédikációirodalma.
Mit érdemes tudnunk arról a korról és közegről, amelyben ő élt és szolgált?
A tudós lelkipásztor a három részre szakadt Magyarország sokszínű, ám egyúttal válságos korszakában élt és alkotott. Kálvinista öntudatú városokban, előbb Sárospatakon, majd Debrecenben tanult. A cívisváros akkoriban Közép-Európa legnagyobb, külföldre szürkemarhát, prémet, valamint bort és gabonát szállító, jómódú kereskedővárosa volt. Befolyásos rétegéhez a kereskedők és a különféle céhmesterek mellett az egyházi értelmiség is hozzátartozott.
Csipkés György édesapja egykori komáromi szenátorként települt meg Debrecenben, ugyanis az ellenreformáció miatt több dunántúli származású egyházi vezetővel együtt ide menekült. Fia a város ösztöndíjával peregrinusként Utrechtben művelődhetett tovább, ahol doktori fokozatot szerzett. Innen hazafelé vette az irányt: először a kollégiumi életet újjászervező tanárként, majd pedig – haláláig – a város vezető lelkészeként szolgált, miközben saját írásait rendezte folyamatosan sajtó alá. Egy átmeneti időszakban az egyházkerület vezetésének feladata is rá hárult. A Komáromi család tekintélye a vezetői rétegben hamar meg nőtt.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!