Jellempróba – a szirénák hangjára írt majdnem pásztori felelet
A fesztivál harmadik napja – július 16.
Lehet-e istenközpontú fesztivált szervezni énközpontú beállítottságú embereknek – többek között nekem is? Vagy: elvárhatjuk-e, hogy polarizált erkölcsi iránytűnk egy hét alatt helyreálljon? Ha nincsen bennünk tartás – jöhet onnan felülről megtartatás?
E gondolatokat egy éjszakai tűzriadó okozta kellemetlen percek szülték bennem. Ha valaki átélt már egy vagy több tűzesetet – ami jelen esetben nem volt –, vagy hallott már nem gyakorlatként megszólaló tűzjelzőket, az tudja, ilyenkor mennyire leegyszerűsödik minden,, és szobánkat elhagyva milyen gyorsan meg kell szabadulnunk felesleges dolgainktól. Ilyenkor mindent másként értékelünk: tárgyi és személyes emlékeket szívesebben mentünk ki a tűzből, mint nagyobb értékeket – és a meleg pulóver egy ilyen helyzetben többet ér, mint a laptop.
Az is önvizsgálatra indít, hogy az ehhez hasonló feszült helyzetek kiből mit hoznak elő. A mi esetünkben volt, aki más lelkipásztorokat és e sorok íróját is megszégyenítő módon – miután meghallotta magára nézve a figyelmeztetést – kérlelhetetlenül bekopogtatott minden ajtón, sürgető üzenettel. Mások fel-le lépcsőzve felelőtlenül tudomást se vettek az éppen zajló vészhelyzetről. Én sem bizonyultam kimagaslóbb jellemnek: a helyzetet cinikusan kezelve bosszúsan jegyeztem meg feleségemnek: ez nem több, mint néhány nikotinfüggő kiskamasz csínytevése.
Rövid írásom célja nem az értékeink vagy önmagunk vizsgálata által felvetett kérdések kifejtése. Ha hiábavaló próbálkozásnak tűnhet is elsőre, talán mégsem teljesen haszontalan e szirénák megszólaltatóinak üzenetet írni. Még ha ők valószínűleg soha nem is fogják olvasni e sorokat.
A továbbiakban nekik címzett – majdnem – pásztori gondolatok következnek az eset kapcsán.
Kedves kóklerkedő és pöfékelő füstáldozók!
Bár a ti nemes szándékotokban nem kételkedhetem, a szirénák megszólalásának külső jelét úgy értelmeztem, hogy Isten mégsem fogadta el a neki bemutatott illatáldozatotokat. Ennek több oka is lehet:
- A származásotok: majd nézzétek meg otthon a családfátokat. Ha nem találtok az ük-ük-ükapáitok soraiban egy bizonyos Áront, aki ráadásul főpap is volt, akkor tervetek máris dugába dőlt.
- Az életkorotok: Ha léviták volnátok, az alsó korhatár a szolgálatba lépésetekhez 25 év. De ilyen kiváltságos papnövendékek esetében is, mint amilyenek ti vagytok, a zsidó Talmud legalább 20 évet ajánl – tartok tőle, ezt az életkort sem értétek még el. Addig érdemes lehet ilyenekről olvasnotok, ha már ennyire érdeklődtök a kultikus áldozatok világa iránt.
- A választott időpont és gyakoriság: buzgóságotokat mi sem jelzi jobban, hogy nem voltatok restek éjnek évadján nekilátni a reggeli áldozat előkészítésének. Javaslom, máskor várjátok meg hűségesen a mózesi törvények által előírt reggelt. Tartok tőle, a ti esetetekben a gyakorisággal is lesznek bajok: ezt a fajta áldozatot csak kétszer lehet naponta bemutatni (2Móz 30,7–8).
- A helyszín: nem árt vigyáznotok. A Zánka feliratú tábla kísértetiesen hasonlít Jeruzsálemére. Könnyen azt hinné az ember, hogy a Szentföldön jár, ahol már neki szinte mindent szabad. A 2Mózes 30,1-6 világosan leírja, az áldozatbemutatáshoz milyen oltárt kell keresnetek. Sok szerencsét!
- Az eszköz: az Elf bart vagy Iqost régen füstölőnek hívták – ezen a ponton akár funkcionális különbségek is felmerülhetnek. A mózesi törvények sajnálatos módon nem írják elő az előbbi eszközök használatát.
- Az illat és tisztaság: A különféle gyümölcsös, kólás és energiaitalos ízek sajnos nem tartoznak a „kóser” illatok közé, és azok egyébként sem magánhasználatra lettek kitalálva (2Móz 30,34-38). Emellett az sem árt, ha ti magatok is tiszták vagytok – nemcsak kívül, hanem belül is.
- Krisztus keresztáldozata: róla talán már hallottatok. Ő nem akarta röhögve megúszni a kis szentföldi kiruccanását. Tudatosan kongatta meg a vészharangot is. Végül úgy döntött, egyszer s mindenkorra saját magát áldozza fel értünk (Ef 5,2; Zsid 9–10).
A fenti okok – de legfőképp az utolsó – miatt nektek már nem kell ilyen illatáldozatokról gondoskodnotok. Ha mégis szeretnétek áldozatot hozni Istenért, ezt hálából megtehetitek az életetek odaszánásával (Róm 12,8) – vagy akár adakozással (Fil 4,18).
Isten nem éri be a „selejtes tehénnel”. Szánjátok neki erőtök, figyelmetek és egész életetek legjavát! Nem fogjátok megbánni.
Szeretettel:
Egy testvéretek
Visszatérve a cikk bevezetőjében feltett kérdésekre: akármennyire is észszerűtlen és valószínűtlen, mégis fel kell készülnünk a csodára, és nem szabad leírnunk még az önmaguk bűvkörében kábuló delikvenseket sem. Elvégre mi is csak azért lehetünk a Csillagponton , mert Jézus Krisztus még a keresztfán sem mondott le rólunk. Az sem utolsó, ha a mindenkori „mai fiatal és elfajult nemzedéken” való bosszankodás helyett elmondunk egy őszinte imát értük. Elvégre is, a Csillagponton – és életünkben számtalanszor – megesett, hogy könyörgésünk meghallgatásra talált.
Képgaléria
Fotó: Hurta Hajnalka, Todoroff Lázár; Csillagpont-fotósok
