Miért épp az önismeret, a szerelem és az imádság kérdéskörét dolgozták fel?

Az ifjúsági munkában a legsúlyosabb témákat tudatosan akkorra időzítjük, amikor a legtöbbet vagyunk a fiatalokkal: a nyári táborokra. Ezekben van idő feloldódni, személyesen kapcsolódni a kiscsoportos beszélgetéseken. Így ki tudunk bontani olyan kérdéseket, amelyeket átlagos hétközi alkalmakon nem tudnánk. Az ifjúságot eleve érdekli a párkapcsolat, az önismeret. Mi viszont érettebb keresztyénekként olyasmiben is szeretnénk vezetni őket, amire maguktól valószínűleg nem lennének nyitottak. Az imádság témakörével arra készítjük fel az ifiseket, hogy a tábor után ugyanúgy megálljanak a hitben.

Milyen vezérelveket követtek a vázlatok összeállításakor?

Nem laboratóriumi beszélgetéseket szeretnénk, ezért a praktikum mindig az előtérben áll. A témavázlatok a saját gyakorlati tapasztalatainkból, illetve ifjúsági szervezetek kipróbált anyagaiból merítenek. Fontos, hogy a téma feldolgozása elejétől a végéig tele legyen játékokkal, feladatokkal. Elvünk a biblikusság, azaz a témák összekapcsolása bibliai történetekkel, hiszen ezek is beszélnek párkapcsolatról, imádkozásról, önismeretről. Természetesen azt is figyelembe vettük, mi releváns ennek a korosztálynak az életében, mi érdekli őket.

A sorozatokban, közösségi oldalakon, környezetükben látott példák alapjaiban formálják a fiatalok felfogását a szerelemről. Ezekre milyen módon reflektál a segédanyag?

Egyházunk gyakran édenkerti állapotot tükröz a gyerekeknek ebben a kérdésben. Bizonyságtevőknek is általában már-már romantikus regényből kilépő házaspárokat hívunk meg. A fiatalok többsége azonban mozaikcsaládban, elvált szülők gyermekeiként nő fel, korán szembesülnek a tökéletesnek láttatott szerelem ellentétével. Sokan már nem szeretnének tartós, monogám kapcsolatot, így eleve kódolt a kiábrándulás a partnerek cserélgetése miatt. A tematika egyik napja éppen ezért a csalódást állítja középpontba: megtörténhet velünk, de ebből is fel lehet állni.

Mit érdemes tudniuk a táborvezetőknek a témavázlatok használatáról?

Az anyagaink csupán kiindulópontot, inspirációt nyújtanak, nem elegendők teljes áhítatok megtartásához. Vitaindító kérdéseink, forrásgyűjteményünk, összefoglalóink kimondottan arra ösztönöznek, hogy a saját szájízünk és az aktuális csapat jellemzői szerint alakítsuk a témakört. A szolgálónak kell megteremtenie a komolyabb témák megvitatásához szükséges bizalmi légkört. Csoportvezetői alapszabály a mások ítéletmentes meghallgatása, a nyitott kérdések megfogalmazása és a türelem. Általában a harmadik-negyedik napra oldódnak fel annyira a táborozók, hogy fel merjék tenni a nehéz kérdéseiket is. A szerelem témakörébe érdemes bevonni a szülőket, mert akár határokat is átléphetünk azzal, ha úgy beszélünk a szexualitásról, hogy otthon még nem került terítékre. Viszont a tábor után akár velük is folytatódhatnak az elkezdett beszélgetések. Vezetőként törekedjünk az őszinteségre, a tabuk kerülésére. Az a leghitelesebb, ha mi is megosztjuk a bukásainkat, a kételyeinket, így fognak ők is megnyílni. Életem legjobb ifitáborának első napján még „szép” témákról beszélgettünk: férfi-női lét, udvarlás... A hét második felében viszont előjöttek a fájdalmas emlékek, a csalódások. A kezdeti zavar után jó beszélgetés kerekedett a pornó témájáról is. Mindez nem a táborvezető érdeme: a Lélek munkálkodott. Összekovácsolja a közösséget, amikor őszinte és igazi gondolatokat hallunk, amikor odalépünk imádkozni a síró társunk mellé. Ez a mélység a valóságos egyház: bármit megoszthatsz, biztonságban maradsz, válaszokat kaphatsz és imádságos háttér tart téged.