A középiskola egyik tárgyalójában kezdjük a beszélgetést, először még csak Koros Gábor igazgatóhelyettes és Kovács Ildikó kémia, fizika, informatika szakos tanár a partnerem, de hamarosan érkeznek a diákok és Kiss István is, aki a legutóbbi robotikai versenyre készítette fel a Zsigulit, a tatai refi csapatát.

TÍZ ÉVE ROBOTOLNAK

Hamar kiderül, hogy a Tatai Református Gimnázium falai között immár tíz éve foglalkoznak robotikával. – 2013 augusztusa óta dolgozom itt. Már nyolc éve végzett az az osztályom, akikkel kilencedikes korukban elkezdtük a robotikaszakkört – idézi fel az évtizeddel ezelőttieket Ildikó. – Az Edutus Egyetemen (a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának jogutódja) dolgozó ismerősöm javasolta, hogy induljunk el a World Robot Olympiadon (WRO). Mondtam, szívesen, csak épp robotunk sincs. Kaptunk egyet kölcsön, és rögtön másodikok lettünk. Akkor még csak az első helyezett utazhatott a döntőre, de így is nagy siker volt – vélekedik Ildikó.

Ez volt a kezdet. A robotika azóta folyamatosan jelen van a tatai refiben. – Nekem elég nehéz szakjaim vannak – kémia, fizika, informatika –, így hol abbahagytam, hol újrakezdtem a foglalkozás vezetését. Közben Koros Gábor is az ügy rabjává vált, az utóbbi években pedig Kiss István tanár kollégám is bekapcsolódott, mostanra szép kis csapat állt össze – teszi hozzá.

Az igazgatóhelyettes, Koros Gábor is büszkén emlékezik: – Tíz éve fogtam először robotot a kezemben, majd beletelt még egy kis időbe az építőelemek és az akkor használt blokkos programozási környezet megismerése. Azután kialakult a szakkör, ma pedig már világversenyekre járunk. Ez a gyerekek fanatizmusán múlik: ha nem ilyen lelkesek, nincs eredmény. Mi kereteket adunk, de ők töltik meg tartalommal.

ZSIGULI

Miközben beszélgetünk, megérkeznek a diákok Kiss István társaságában. Egyikük kezében tejesdoboz méretű, LEGO-elemekből épített járművet tart, amelyről elsőre nem is sejteni, mennyi mindenre képes.

A legutóbbi versenyen részt vevő, Zsiguli nevű csapat tagjai a Tatai Református Gimnázium 11. osztályos tanulói: Somogyi Bercel, Ódor Artúr és Bujdos Péter. A csapatban fontos a szereposztás: Bercel a programozásért felel, Artúr az építésben jeleskedik, míg Péter minden más feladatot kézben tart, és ő a felelős a stratégiáért. Az ő megfogalmazásukban ez így hangzik: – Bercel szokott programozni, én meg felépítem a robotot, közben megpróbáljuk kitalálni, hogyan történjen mindez optimálisan.

A robotika számukra nem csupán tanórán kívüli elfoglaltság, hanem kiaknázható lehetőség is. Mindhármuktól azt halljuk, felnőttként is örömmel foglalkoznának ezzel a területtel, ezért a pályaválasztásukat is befolyásolhatja a mostani élmény.