Lassan a vége felé közeledik az idei tematikus év, amely a megújulást tűzte ki célul egyházunk fiataljainak életében és hitében; hiszen ez a nemzedék egyházunknak nem csupán a jövője, hanem már a jelene is. Ennek érdekében a Zsinati Hivatal Ifjúsági Osztálya eddigi munkáját folytatva, mégis sokszorosan felerősítve helyezte középpontba a fiatalokat – valamint a köztük szolgálókat, hiszen a kívánt változáshoz minden szereplőre szükség van. Mindezt változatos formátumokban, kínos és nehéz témákat sem kerülve, a színvonalas és felhasználóbarát megjelenésre is ügyelve tették, az evangéliumhoz mindvégig rendíthetetlenül ragaszkodva.

KÖZÉPPONTBAN A FIATALOK

Tavasztól folyamatosan jelennek meg az ifjúsági órákhoz készített, heti lebontású segédanyagok, amelyekben pár hetes ütemben dolgoztak fel egy-egy témát. Szó esett a barátságról, az énképről, a szorongásról, az örömről, az istenképekről, a tanítványságról és a misszióról is. Részletes tábori segédanyagok születtek, amelyekkel az imádság, az önismeret és a szerelem kérdéseiről beszélgethettek a fiatalok a Biblia szemszögéből.

Kifejezetten szülőknek, tanároknak és fiatalokkal foglalkozóknak szól a Rálátás podcast. Az eddigi tizenhat adásukban Ablonczy Áron, az Ifjúsági Osztály vezetője meghívott szakértőkkel és lelkipásztorokkal járta körül az ifjúságot legégetőbben érintő témákat, mint a mentális egészség, a bántalmazás, a mobilozás, a pályaválasztás, a pornó hatásai, a közösségre találás vagy a lázadás.

A tematikus év Felfelé című videóműsora havonta jelentkezik egy-egy fiatal életének őszinte bizonyságtételével. Kevésbé látványosan, ám lokálisan annál nagyobb támogatást nyújtanak a pályázatok, amelyek segítségével gyülekezetek, iskolák valósíthatnak meg evangelizációs alkalmakat, csendeshétvégéket és egyéb missziós programokat. Az Ifjúsági Osztály honlapja és közösségi oldalai további segédletekkel, ötletekkel, információkkal inspirálják az ide látogató ifivezetőket.

ÜNNEPRE KÉSZÜLVE

Az év két kiemelt eseményének a júliusi Csillagpontot, illetve a szeptember 21-re kitűzött ifjúság vasárnapját jelölték meg. Utóbbin arra kérték a Kárpát-medence mintegy ezerkétszáz református gyülekezetét, hogy a délelőtti fő istentiszteleten célcsoportként és szolgálókként is jelenjenek meg a fiatalok. A vasárnap különlegessége abban is állt, hogy rendhagyó volta ellenére nem követelt meg teljesen más liturgiát, emellett nem egyedül az ifjúságot mint külön kasztot igyekezett megszólítani, hanem a megszokott renddel, az egész közösség jelenlétével ünnepelhettük a fiatalságot, a Krisztus-test meghatározó részeként.

Az ifjúság vasárnapjának szervezéséhez nem elég egy-két nappal előtte hozzálátni. Hogy mindenki imádságos lélekkel, felkészülten tudjon szolgálni, a megfeszített odaadással dolgozó zsinati munkatársak már év elejétől hirdették a szeptemberi dátumot a missziós munkaterv részeként. Az utóbbi hónapokban pedig rengeteg kreatív ötlettel látták el az ünneplésre készülőket, hogy minél sokszínűbb lehessen ez a vasárnap. Készült liturgiaajánlás, amely részletesen, több lehetőséget felkínálva segítette a lelkipásztorok felkészülését. Emellett egy kidolgozott írásmagyarázatot is közzétettek, amely a jubileumi kommentáron túl a tematikus év vezérigéjéhez, a 103. zsoltárhoz fűz exegetikai megfontolásokat. A javaslatok között szerepelt olyan zsoltárok, dicséretek kiválasztása, amelyeket a fiatalok is ismerhetnek, továbbá bátorították az alkalmi vagy meglévő dicsőítő zenekarok szolgálatát.

Az Ifjúsági Osztály arra is biztatta a gyülekezeteket, hogy saját lehetőségeikhez képest gondolják át, mivel tudnák ezen a napon Isten szeretetét még inkább megmutatni a fiataloknak, például szeretetvendégség, szeretetteljes köszöntés vagy akár közösségépítő játékok, pódiumbeszélgetések révén. Az ifjúság vasárnapja nem zárt körű rendezvény, a misszió is megfogalmazott cél volt. A templomba még nem járó barátok, osztálytársak, szülők offline és online hívogatására letölthető és könnyedén átalakítható plakátsablonok készültek.

Az országhatárokon túlnyúló ünneplésbe olyan közösségek bekapcsolódását is bátorították, ahol nincs vagy alig van ifjúság, őket alternatív ötletekkel látták el. Elsősorban arra kérték ezeket a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak a környéken élő fiatalokért, emellett ajánlották igés kártyák kiosztását, irányított beszélgetéseket, bizonyságtételt és a perselypénz felajánlását ifjúsági missziós célra.

A következőkben ennek a nagy mozaikképnek néhány részletét hozzuk az olvasó elé: így ünnepelt négy gyülekezet.

#TEAMJESUS

A Zirci Református Egyházközség már tavasz óta hirdette a szeptember 21-ei alkalmat, amely egy napra esett a konfirmandus, középiskolás és egyetemista korosztálynak szóló tanévnyitó istentisztelettel. Az ünnepség előkészítéseként a presbitérium és az ifi tagjai is összedugták a fejüket. A tanév első ifióráján imaszobában csendesedtek el a fiatalok, a 103. zsoltár szavai mentén vitték Isten elé vágyaikat és kéréseiket – így öltöztetve lelküket az ünnepre.

Zircen nem újdonság a fiatalok vasárnapi szolgálata – a gyerektáborokat és a hagyományos tavaszi kerttakarítást is a hátukon viszik –, így természetesnek tartották, hogy most is készülnek valamivel. Vecsey Katalin lelkipásztor pártfogásával mindenki megtalálhatta a neki való feladatot, amellyel megfűszerezhette az ifjúság vasárnapját. Az ügyeletes presbiterek helyett két fiatal köszöntötte a templomba érkezőket, a tematikus év vezérigéjét tartalmazó kártyát nyújtva át nekik. Mások a liturgia egyes elemeiben vállaltak részt, akadt fotós is, egyikük pedig video-összeállítást készített az elmúlt év gyülekezeti eseményeiről. Nagy Tamás főgondnok kedves szavakkal köszöntötte az egyházközség ifjait, megfogalmazva a „régebb óta fiatalok” örömét, hogy együtt lehetnek velük.

Vecsey Katalin fontosnak tartotta, hogy a felsősök is jelen legyenek az istentiszteleten, hogy lássák, hova vezet majd a konfirmáció után az útjuk: ott a közösség, amely várja őket. Az istentisztelet végén cetliket osztottak ki, arra kérve a jelenlévőket, fogalmazzanak meg valamilyen tanácsot, jókívánságot a fiataloknak. Ezeket a lelki útravalókat a címzettek a következő ifjúsági órán tervezték elolvasni.

XXI. századi nemzedékhez híven nem maradhatott el a zirci ifi Insta-oldalának reklámozása sem: a jelenlévők egy anya-lánya páros által kézzel készített Instagram-képkeretben örökíthették meg az örömteli napot, #KövesdJézust és #IstenazÚt címkékkel pózolva. A nap szeretetvendégséggel folytatódott, ahol szintén az ifjúság látta vendégül a gyülekezetet, ezt követte a közös ebéd, amelyen egy pincéri gyakorlattal rendelkező ifis is felszolgált.

PRESBITERBINGÓ

Különleges a kiskunhalasi reformátusok helyzete: ifjúságuk nem kizárólag a gyülekezetből verbuválódik, hanem részben a Szilády Áron Református Gimnázium és Kollégium tanulóiból. A heti egy áhítat és két hittanóra után nem könnyű feladat még egy ifiórára is összegyűjteni a diákokat, azonban Damásdi Péter iskolalelkész lehetőséget lát abban, hogy a különböző csoportoknak – például a hétvégére hazautazó kollégistáknak vagy a diákönkormányzat tagjainak – külön, nekik szóló alkalmakat tartsanak. A gimnazisták a reggeli áhítatokon, ünnepeken, családos istentiszteleteken is szolgálnak felolvasással, színdarabok előadásával, zenéléssel, ezáltal nem mindennapi módon fonódik egybe az iskola és a gyülekezet közössége. A nyári táborozókból megalakult zenekar már a tanévnyitón is kísérte a közös éneklést, lelkesedésükből pedig természetesen fakadt, hogy az ifjúság vasárnapján is bemutatkozzanak szolgálatukkal.

A liturgia Kiskunhalason is egy tucatnyi fiatal közreműködésével zajlott, igeolvasással, imával és hangosítással szálltak be a lelkipásztor mellé. Damásdi Péter a tematikus év vezérigéje (Zsolt 103,5) alapján prédikált: a legenda szerint amikor a sas lefial, elveszíti a tollazatát, amely azonban egy idő után visszanő. Az igehirdetés rámutatott: bár azt hinnénk, a fiatalság egyszerűen elmúlik, és idősebbként már csak visszatekinteni tudunk a fiatalságunkra, valójában életünk során folyton megújulunk, és a sashoz hasonlóan képesek vagyunk újra megfiatalodni.

Az istentiszteletet közös ebéd, valamint jó hangulatú találkozó követte, ahol a presbiterek és a konfirmandusok játékos feladatokban mérhették össze tudásukat. Szokatlan őszbe hajló férfiakat és tinédzsereket bingózni látni, a közös jellemzők (például azonos szülőhely, étkezés előtti imádság, bizonyos gyorséttermek kedvelése) megtalálása mellett ugyanaz a széles mosoly volt felfedezhető minden jelenlévő arcán.

FOCICSAPAT A KARZATON

Noszvajon némiképp akadályozta a vasárnapra való készülést, hogy a gyülekezet ifjúsága jórészt kollégista, így hét közben nem tudtak találkozni. A nehezített terep ellenére belevágtak, hogy ünneppé tegyék szeptember 21-ét. Előzetesen hívogató, kedvcsináló videót forgattak, amelyben az ifisek fokozatosan megtöltik a padsorokat, végül a kamerába nézve vidáman intenek a néző felé.

A szervezés során amiben csak lehet, a fiatalokra bízták az ötletelés és a döntés lehetőségét. Ők állították össze az istentisztelet éneklistáját, úrasztali díszt készítettek, menedzselték a kivetítést, igés kártyákat szerkesztettek, a konfirmandusok pedig tisztává varázsolták a templomot. Kiderült, hogy hatan ukuleléznek közülük, így az ő zenekaruk is beszállt az énekkíséretbe. Ez a korosztály döntött arról is, milyen célra fordítsák az aznapi perselypénzt. Egyikük nemrég összegyűjtött maga köré egy csapatnyi fiút, akikkel Egerbe járnak edzeni, mivel a faluban évek óta nincs focipálya – ők kapják majd az adományt. A kis fociklubot nem csak a testmozgás öröme tartja össze: református csapattársaik hívására elmentek a vasárnapi istentiszteletre, ahol hallhatták őket imádkozni, dicsőíteni, Igét olvasni. Működik a focimisszió…

Az úrnapján nem csupán a mostani, hanem a korábbi ifisek is reflektorfénybe kerültek: szolgált a gyülekezet teológusa, egy felnőtt gyülekezeti tag pedig megosztotta emlékeit a kilencvenes évek ifjúsági alkalmairól. Utána egy édesanya mondta el, mit jelent számára, hogy vannak közöttünk Istennel járó fiatalok, akik példaként állnak a saját gyermekei előtt is. Harminc-negyven év válogatott ifis képanyagát is levetítették, amely egy régi Duna tévés felvétellel indult, ezen az akkori főgondnok épp azt hangsúlyozza, milyen fontos a gyülekezet életében ez a korosztály. A képeket látva a gyülekezet idősebb tagjai is megajándékozva érezték magukat, hiszen nemcsak a jelen ifjúsági munkáját ünnepelték, hanem Isten generációkon átívelő, gondviselő munkáját. A jelenlévők olyannyira fellelkesedtek, hogy felébredt bennük a vágy egy nagy találkozó szervezésére, amelyre visszahívnák az azóta elköltözött vagy az egyháztól eltávolodott évfolyamtársaikat is.

Anda Judit lelkipásztor hálásan gondol vissza az ifjúság vasárnapjára, amelyet igazi ünnepként, közösségben tudtak megélni. Gyülekezetük fiataljaira nem karzaton gubbasztó ufókként tekintenek, hanem tudatos hídépítéssel hirdetik nekik is az örömhírt. – Jó ilyenkor egymásra gondolni, hogy az egész országban együtt, egy időben ünnepeltünk. Köszönjük az Ifjúsági Osztálynak, amiért nem hagytak nyugodni minket, és segítettek összehozni ezt a napot – fogalmazta meg a lelkipásztor.

ÁLLANDÓ MEGVÁLTÓ

„Áldd, lelkem, Istened, dicsérd e szent nevet! Jóságát hanyagul el ne feledd!” – zengte az ifjúságiként ismert, de már a református énekeskönyvünkben is megtalálható dicséretet a Budapest-Mátyásföldi Református Egyházközség fiatalokból álló alkalmi zenekara a vasárnapi istentiszteleten. A zongorával, gitárokkal, vonósokkal és cajonnal felszerelt csapat a liturgia négy énekéből kettőt kísért, míg két dicséretet orgonaszóval énekeltek. A visszafogott hangerejű, mégis határozottan felcsendülő zenélés végképp elvetette azt a gondolatot, hogy itt most szereplésről lenne szó. Ellenkezőleg: kiegészítette, vezette az Istent dicsérő énekszót, így a templom nem a basszusgitártól, hanem az egybegyűltek hangjától zengett – szívhez szóló volt, ahogyan az idősebb testvérek is ugyanúgy felszabadultan a magukénak érezték az általában a korábbi korosztályhoz köthető dalokat.

A gyülekezetben három életkor szerinti ifjúsági csoport működik: a konfirmandusok, a középiskolások, valamint a fiatal felnőttek számára. Ők fogtak össze annak a kétszáznegyven kártyának az elkészítésében, amelyet az istentisztelet után szétosztottak a kijáratnál. Az egyik oldalra olyan igeversek kerültek, amelyek valamiért fontosak, kedvesek a mátyásföldi fiataloknak, a lapot megfordítva pedig egy-egy imatéma bukkant fel, például könyörgés az érettségire készülőkért. Czikó Györgyi beosztott lelkipásztor először meglepődött azt látván, milyen igeverseket választottak az ifisei, de rájött, hogy ezáltal picit bepillantást is engedtek abba, mi folyik a lelkükben.

A lelkész, aki egyben az ifjúság szolgálatának éve dunamelléki referense, vasárnapi prédikációja alapigéjének első ránézésre kevésbé „fiatalos” részletet választott a Zsidókhoz írt levélből: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Kifejtette, a generációk azért sem találják a közös hangot, mert folyamatosan változik körülöttünk a világ: az ízlés, a szóhasználat, még a keresztnévdivat is. Viszont életkortól függetlenül közös bennünk a sebzettség és a szégyen, ami abból fakad, hogy elszakadtunk Istentől. Ebbe a változó, törékeny világba lép be Isten, aki olyan választ tud adni, amely ahogyan kétezer évvel ezelőtt, most és kétezer év múlva is változatlanul megáll. A megváltás csodája állandó, amint az is, hogy az Atya úgy vár ránk, mint a tékozló fiúra az édesapja. Ő változatlan szeretettel gyógyítja be tátongó sebeinket. Ha Krisztus belép az életünkbe, lehetetlen, hogy ne vonzza egymáshoz a közösségünk tagjait. A lelkipásztor a gyülekezet példáin keresztül szemléltette, milyen az, amikor megnyílik az ember szeme arra, miként enyhítheti a másik szükségét.

Mindegy, mikor születtünk, mindannyiunknak ugyanúgy szól Jézus parancsa, hogy legyünk az eszközei az evangélium hirdetésében. Jeremiás és Timóteus példáján is láthatjuk, hogy erre már a fiatalokat is képessé teszi az Úr. Az ifjúság vasárnapjának üzenete, missziója van: ne rejtsük el Krisztus szeretetét!