Amikor kínzó betegségei – a többi között a reumás köszvény – következtében 1892ben befejezte földi pályafutását, temetésén több tízezer gyászoló menete kísérte koporsóját. A prédikátorfejedelem az ötvennyolcadik életévét sem töltötte be. Hite és az, hogy fáradhatatlanul, széles spektrumon hirdette Isten igazságát, méltán helyezte őt a legjelentősebb igehirdetők csarnokába.

A MEGTÉRÉS ÖRÖMÉVEL

Spurgeon 1834ben Essex grófság területén látta meg a napvilágot első gyermekként, még tizenhat testvére született. Édesapja és nagyapja is lelkészek voltak, a család nehéz anyagi helyzete miatt évekig a nagypapa nevelte őt. Hamar kitűnt csillapíthatatlan könyvszeretetével, első olvasmányaként John Bunyan híres munkáját, A zarándok útját jegyezték fel, amelyet később több mint százszor olvasott végig. Kivételes intellektusára magyarázatként szolgálhat, hogy felnőtt fejjel is bújta a könyveket, ami heti átlagban hat elolvasott művet jelentett. Habár egy metodista istentiszteleten tért meg, teológiailag kálvinista volt, és a felnőttkeresztség híveként a baptista felekezethez csatlakozott. Amikor felismerte, hogy hit által, kegyelemből van üdvössége, hatalmas öröm töltötte el. Így írt erről az élményéről: „Szökellhettem vagy táncolhattam volna, nem létezett olyan kifejezésmód, akármilyen fanatikusan hangzik is, amely túlzás lett volna annak az órának öröméhez.”