„Az író ma mindenütt magányos” – írta Lola, Márai Sándor felesége naplójába 1956. október 23-án. Második emigrációjuk második etapját töltve éltek New Yorkban. (Az első emigráció 1919-től 1928-ig tartott Németországban és Párizsban; a másodikban először Nápoly mellett telepedtek le 1948-ban. 1952-ben költöztek New Yorkba, másfél évtized után vissza Olaszországba, majd 1980-tól San Diego lett a „tartózkodási helyük” – otthon sehol nem érezték magukat, állandósuló életérzésük lett a honvágy.)

Másnap reggel már a tévé és a rádió is a forradalommal foglalkozott. Lola leszaladt újságért. „Tűz, lövöldözés, az orosz csapatokat hívták be, telefon elvágva, semmi biztosat nem lehet tudni. Izgalom. Szomorúság. […] Mi történhet Magyarországon? Félős, hogy semmiért? Megint egy csomó áldozat, és minden marad a régiben?” Márai a naplójában már a forradalom előtt írt „a szocializmusnak álcázott terror-diktatúra”, a bolsevizmus és kommunizmus mód szereiről, erre a napra viszont csak egy epigramma tömörségű bejegyzés került: „Október 23. – Isten malmai gyorsan őrölnek.”