A vasárnap délelőtti istentisztelet textusát 1956. november 4-én Apánk János apostol első leveléből vette. Egyetlen mondat, mindenki ismeri, a valódi értelmét viszont csak nagy nehézségek árán tárja fel előttünk: „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”

Október utolsó hetében szokatlan izgalom lett úrrá a parókián, Apánk minden idejét kora reggeltől késő éjszakáig a világvevő rádiója előtt töltötte. Recsegett-ropogott a készülék, a Kossuth rádió mintha pincéből sugározta volna ki-kimaradó adásait, olykor bizonytalan ideig elhallgatott, és csak talányosan hullámzó sistergést közvetített. Ilyenkor Apánk a Szabad Európa Rádió nyomába eredt a recézett kereső gombbal. A smaragdzöld varázsszem a mozdulatait követve hol teljes pompájában ragyogott, hol összeszűkült, mint egy egyszemű, gonosz állat pupillája. Ő egészen közel hajolt a hangszóróhoz, néha finoman rácsapott a Globetrotter politúrozott ládájára, mintha arra biztatta volna, hogy ne adja fel. Közben őzlábú Anyánk a konyhaasztalon állva az antenna rezgőkörét próbálta érzékenyebbre hangolni.

A magyarkéci templom padjai zsúfolásig megteltek, mintha sátoros ünnep vasárnapjára virradt volna. A szeretetben nincsen félelem, ismételte el Apánk a Szentírás szavát, és közben arra gondolt, hogy a gyülekezet tagjai egy emberként ülték körül a szószéket, ezt a tölgyfából faragott, világvevő alkotmányt, és most rajta a sor, hogy félelem nélkül, tisztán, a torzításokat kiszűrve közvetítse az üzenetet.

Nem a sajátját, hiszen amiképpen a rádió is csak átveszi és maradéktalanul továbbítja az adást, neki sem lehet saját mondanivalója. Ámde lelkészi hivatásánál fogva a rádióval szemben Apánknak kifejezetten a jó hír továbbítása a feladata, erre hangolta rá lelke rezgőköreit, és erre tette fel az életét. De hát akkor már, szó, ami szó, Apánk nem egyetlen élettel bírt, felesége és gyermekei is igencsak számításba jöttek.