Változott-e a világszemléletük az elmúlt évtizedben?

Greizer Miklós: Külmissziós szolgálatunk elején még nem tudtuk, pontosan melyik országba vezet majd bennünket Isten. Olyan helyre érkeztünk, amelyről legfeljebb internetes turistabeszámolókat olvasni, előttünk csupán néhány magyar járt Vanuatun. Persze mindenki a saját kulturális szűrőjén keresztül értelmezi, amit tapasztal. A mi nézőpontunkban nem kis szerepet kap a hitünk. Tannára költözve azt tapasztaltuk, hogy az emberek a világnak ezen táján is ugyanazt az Istent tisztelik, mint mi, ugyanolyan komolyan véve az ő szavát, csak épp máshogyan élik meg a hitüket, mint ahogyan mi otthon, a pasaréti gyülekezetben.

Greizer Zsófia: Az a teljesen másképp működő társadalmi berendezkedés, amelybe belecsöppentünk, arra is hatással volt, amit mi a keresztyén hittel kapcsolatban addig gondoltunk. Magyarországon és az európai kultúrkörben például hangsúlyozzák az egyéni megtérést, annak lépéseit. Ezzel szemben a vanuatui törzsek közösségi kultúrában élnek, amelyben kulcsszerepe van a hierarchiának, a családi kapcsolatoknak, a régen és újonnan kötött szövetségeknek, az adott szó becsületének.

Mindez alapjaiban formálja a hitük megélését. Más országokban és kultúrákban az emberek másképp gondolkoznak, nem ugyanúgy lehet őket megszólítani, és sokan a megtérést is eltérően fogják fel, így nem lehet sablonokban gondolkodni. Másként lehet közel jutni a szívükhöz, a gondolkodásmódjukhoz is. Meg kell keresni, hogyan lehet hatással az életükre a Biblia mondanivalója. Ennek megtalálásához ki kellett lépnünk a megszokott kereteink közül azzal együtt, hogy természetesen ragaszkodunk ahhoz a bibliai alaphoz, amelyben felnőttünk, és amely a hitünk alakulásában továbbra is fontos szerepet játszik.