Jézus ígérete szerint azok, akik meghallják Isten Fiának a hangját, élni fognak (Jn 5,25). Az első, jeruzsálemi gyülekezet is úgy alakult meg, hogy hallották Péter apostol igehirdetését, és ezt kérdezték: mit cselekedjünk? Ő így válaszolt: térjetek meg és keresztelkedjetek meg! Meg is keresztelkedett háromezer ember.

A reformáció nagy vívmánya, hogy a Bibliát az emberek kezébe adta, ehhez előbb le kellett fordítani, és szükség volt olvasni tudó emberekre.

Károli Gáspár igazi úttörő munkát végzett, amikor sok imádsággal és küszködéssel megkereste a megfelelő magyar szavakat. Így ír erről Reményik Sándor: „…Tán verejtéke, tán vére is hull, / De türelmén és alázatán által / Az örök Isten beszél – magyarul.” Németországban a reformáció Luther bibliafordításának köszönhetően vált népmozgalommá.

Nálunk ugyanilyen hatása volt Károli Gáspár fordításának. A magyar nép másfél évszázadot három országban élt a török időben, de – főként a bibliafordításnak köszönhetően – a magyar nyelv egységes maradt. Hiszen mindenütt ugyanazt hallották vasárnaponta a templomban, a gyerekek ebből tanultak meg olvasni, írni. A felvidéki Nyitra megyeiek és a székelyek ma is megértik egymást, pedig egymástól nyolcszáz kilométerre élnek.

A reformátorok nem csak bibliafordítók voltak, a legkisebb faluban is iskolát alapítottak. A reformációnak is köszönhető a ma már minden európai országban megszokott iskoláztatás, olvasáskultúra. Így vált a Biblia mindenkinek elérhető kinccsé, lelki kenyérré. Azóta is úgy kezdődött minden lelki ébredés, hogy az emberek megéheztek erre a lelki táplálékra, és megújultak általa. Egy idős lelkésztől hallottam, aki a háború utáni időben egy szabolcsi gyülekezetben szolgált, hogy beszerzett több Bibliát, s ha elment egy családhoz és Igét akart olvasni, megkérdezte, hol a családi Szentírás. Ha nem volt, adott egyet, hozzá útmutatót, amelyet maga sokszorosított írógépen. Így kezdődött a lelki ébredés abban a faluban.

Legyünk hálásak, hogy van Bibliánk, tudjuk olvasni, ne hagyjuk a polcon porosodni! Ahogy a régi ének mondja: „Nem hagyjuk el a Bibliát, Isten szent igéjét, […] ebből értjük Jézus szavát.” Egy betűnyi eltéréssel érvényes biztatás a mostani ünnepre: ne hagyjuk el a Bibliát!