A tiszanagyfalui reformátusok közössége több mint négyszázötven éve él, imádkozik és épít ezen a csendes, mégis eleven településen. Az 1789-ben épült templom őrzi a múltat és jelképezi a jövőt. Falai sok nemzedék hitéről tanúskodnak, s ahogy a falu folyamatosan változik, úgy újul meg a gyülekezet is.

Udvara szép, tágas és gondozott, ebben pedig, ahogy azt megtudjuk, nagy szerepe van Andrássy Gergelynek, aki 2013 óta a település lelkipásztora. Ramocsaházáról érkezett ide, ahonnan ismeretlenül, megelőlegezett szeretettel népes küldöttség hívta meg.

– Elsődleges célunk nem az, hogy Tiszanagyfaluban mindig megteljen a templom, hanem az Isten országának építése – fogalmaz. A gyülekezet életében a mindennapi hit a vezérfonal: az istentiszteletek, a bibliaórák, a gyermektáborok, az ünnepi és rendhagyó alkalmak mind egy-egy új találkozás lehetőségét teremtik meg.

Andrássy Gergely nemcsak a lelki, hanem a fizikai megújulást is szívügyének tekinti. A gyülekezeti udvarban az elmúlt években gyermekeknek és fiataloknak is alkalmas játszóteret alakítottak ki, az imaházat felújították, új padokat készítettek.

– A templom falai régiek, de a hit újra és újra megszületik köztük – hangsúlyozza a lelkipásztor.

A beszélgetésünk alatt gyakran hivatkozik az elődeire, Zimányi Józsefre és Koppányi Gyulára. Ők alapozták meg azt a lelkiséget és összetartást, amely ma is jellemzi a közösséget. – Az ember mindig valami folytonosba érkezik. Én sem nulláról kezdtem, a gyülekezetnek már volt lelki múltja, története és imái teszi hozzá.

Andrássy Gergely szívesen említi a közösségi eseményeket is, például a fáklyás felvonulást, a pünkösdi családi napot, az adventi zenés istentiszteleteket, szívügye az ifjúság között végzett szolgálat is. – Ebben az évben indítottuk el a tinialkalmat, amelyre ötödikes, hatodikos fiatalokat várunk. De nemcsak helyben, hanem tágabb merítésben is foglalkozunk a felnövekvő generációkkal. A Nyírségi Református Egyházmegyében számos ifjúsági programot szervezünk néhány lelkész testvéremmel. Ezekhez a napokhoz, túrákhoz, táborokhoz a kisebb települések megfelelő korosztálya is csatlakozhat. A nyírifisek együtt élhetik meg hitüket, együtt szolgálhatnak az egyházmegyében és saját közösségükben egyaránt. A mieink is örömmel vesznek részt ezeken az alkalmakon – mondja a lelkész.

A református gyülekezet ereje abban is rejlik, hogy mindenki megtalálja benne a maga helyét és tennivalóját. Szerteágazó területekről érkeznek az egyházközség tagjai, a maguk tudásával szívesen szolgálnak Istennek és a közösségnek. Az egészen egyszerű dolgoktól kezdve – egy kis virág az úrasztalára, hegesztés, ha az szükséges, játszótér készítésénél famunkálatok, főzés és így tovább. Némelyek zenével szolgálnak – több hangszerrel szoktunk együtt dicsőíteni a gyülekezetben –, mások az idejüket szánják rá, hogy imádságban hordozzanak bennünket. Nálunk így áll össze a közösség, a sok különbözőségből egyfajta egység formálódik– hangsúlyozza Andrássy Gergely.

„LÉGY HŰ MINDHALÁLIG” – A ZÓLYOMI CSALÁD TÖRTÉNETE

A Zólyomi név Tiszanagyfalun összefonódik a református hittel. – Én harmadik generációs gondnok vagyok – mondja Zólyomi József. – A nagyapám is így szolgált, édesapám is. Ebbe születtünk bele. Fel sem merült, hogy ne járnánk vasárnap istentiszteletre, és ez azóta sem változott – teszi hozzá. Ugyanakkor a hitben nevelés náluk nem szokás, hanem meggyőződés: – Hála Istennek, a gyerekeink és unokáink is ezt az utat választották. Szerintem ez a legfontosabb: hogy a kicsiket már egész fiatalon vigyük az istentiszteletre, hogy hallják az Igét, mert abból származhat a megtérés és az örök élet – vallja a gondnok.

A szolgálatára nem rangként, hanem felelősségként tekint, amelyet csak imádságban lehet hordozni: – Rengeteg alkalom van a gyülekezetben, ugyanígy munka is, amelyet a tiszteletessel meg- beszélünk, együtt szervezünk, és Isten segítő társakat is ad. A nyolcvanas években megalakult a bibliakörünk, amely azóta is működik, és a szolgálatokban részt vesznek a testvérek, a legfontosabb mégis az, hogy imádkozzunk egymásért – véli Zólyomi József. Felesége, Zólyomi Józsefné is régóta aktív tagja a közösségnek. Ő fogalmazza meg a legpontosabban, mit jelent ide tartozni: – Összetartó, szolgáló és élő gyülekezet a miénk!

Mindketten fontosnak tartják, hogy a reformátusság ne csak a templom falai között legyen jelen, hanem a település közösségi életében is. – Kiváló kapcsolatot ápolunk az önkormányzattal és a község intézményeivel – az óvodával, az iskolával, a római és a görögkatolikus egyházzal egyaránt. A falusi rendezvényekre szeretettel hívnak és várnak bennünket, és mi ott meg is jelenünk, szolgálunk a község körében– mondja Zólyomi Józsefné.

A házaspár szavai mögött ott rejlik az a fajta derűs biztonság, amelyet csak a hosszú, hitben eltöltött évek adhatnak. – A mai világban sok minden változik, de a hit és a kitartás marad. A gyülekezet az otthonunk, és hiszem, hogy ha mi megállunk hűségben, Isten is megtart bennünket – egészíti ki felesége szavait Zólyomi József.

A HITOKTATÁS KAPCSOLAT – ISTENHEZ ÉS EGYMÁSHOZ

– Szüleim, sőt a nagyszüleim is az egyházközséghez tartoztak. Mi voltaképpen belenőttünk így a gyülekezetbe – mondja Koncsol-Zólyomi Zsóka, aki ma már maga is a közösség szolgálatában áll hitoktatóként Tiszanagyfalun és a szomszédos Rakamazon. A kötődése tehát hivatás, de egyben életforma is. Amikor arra kérem, három szóban jellemezze a tiszanagyfalui reformátusokat, hosszas gondolkodás után így válaszol: – Közösség, hitvalló múlt és megtartó erő. Mindhárom fogalom mögött élettörténetek, személyes tapasztalatok és több nemzedék istenkövetése húzódik meg.

– Valóban közösség, mert itt az emberek figyelnek egymásra – fogalmaz. Gyerekkora óta ide tartozik, és felidézi, hogyan alakult a gyülekezet arculata a korábbi vezető, Zimányi József alatt. – Kiváló lelkipásztorunk volt, aki betegsége miatt harminc itt töltött év után sajnos nyugdíjba vonult – idézi fel a meghatározó szolgálattevőt. Koncsol-Zólyomi Zsóka szerint a korábbi lelkész szemlélete alapozta meg a mai református életet is.

A második jelző, a hitvalló múlt a gyökereket mutatja meg. – A szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk a hitről, hallottunk Istenről. Tiszanagyfaluban mindig sokan jártunk gyermek-istentiszteletre – teszi hozzá.

A harmadik fogalom, a megtartó erő a jelenről és a jövőről szól. – Arra gondoltam ezzel, hogy mi, akik már hiszünk az Úr Jézusban mint személyes Megváltónkban, és elfogadtuk őt az életünk irányítójának, meg is maradjunk ebben – hangsúlyozza.

A környéken több intézményben oktat, és szerinte a hittanóra nemcsak tudásátadás, hanem találkozás is: – Van, amikor nem arról beszélgetünk, amit előre elterveztem, mert a gyerekek valamilyen élményt, kérdést hoznak be, amely éppen foglalkoztatja őket. Ilyenkor az a feladatom, hogy segítsek nekik meglátni, Isten miként van jelen abban is – magyarázza.

Koncsol-Zólyomi Zsóka nemcsak az óvodában és az iskolában, hanem a gyülekezeti életben is aktív. Részt vesz a családi napok, a nyári hittantábor és az ünnepi alkalmak szervezésében is. A fiatalok megszólítása szerinte nem könnyű feladat, de van egy biztos pont: – A gyerekek nyitottak, fogékonyak a hitre. Nekünk az a dolgunk, hogy ne bezárjuk ezt a kaput, hanem segítsünk nekik kinyitni. Nem erővel, nem elvárásokkal, hanem szeretettel – teszi hozzá.

LELKI CSALÁD – SZIKORÁNÉ PALICZ ANIKÓ VALLOMÁSA

A gyülekezet tagjai között sokan vannak olyanok, akik nem született tiszanagyfalusiak, mégis otthonra találtak itt. Közéjük tartozik Szikoráné Palicz Anikó, aki öt éve kapcsolódott be aktívan a közösségbe. A városból falura költözés eleinte nem bizonyult könnyűnek, de az Igében megerősítésre talált. – Kinyitottam a Bibliát, és megkerestem az első Igét, amely szembejött velem, erről szólt: idevezetlek, jó dolgod lesz ezen a helyen. Ezzel bólintottam rá a férjem javaslatára: rendben, itt nagyon jó helyre találunk– emlékszik vissza a döntés pillanataira.

Leginkább a fiatalokhoz és a kisgyermekes családokhoz kapcsolódó szolgálatokban találta meg a helyét a gyülekezeten belül. Nem kész mintákból dolgozik, inkább az élethelyzetére figyelve vállal feladatot, ahogyan ideje és ereje engedi.

– Még magam is fiatal vagyok, ezért ebben a korosztályban szeretek szolgálni, emiatt vállaltam a baba-mama kör újraindítását. Szívesen tettem, és örömöt leltem benne. Most átmenetileg szünetel a tanulmányaim folytatása miatt – teszi hozzá.

A nyári gyerektábor külön fejezete az elmúlt évének: a három kisgyermek melletti időbeosztás egyszer csak mozgásteret adott, és ezzel új felismeréseket hozott: – Nyaranta gyerektábort szoktunk tartani óriási létszámmal, erre nagyon büszkék vagyunk. Idén először tudtam vállalni egy csoportot, hétfőtől péntekig tartottunk egyórás foglalkozásokat. Rendkívül inspirálón hatott rám, sőt meghatározta a gyülekezeten belüli jövőképemet is, és a karrierem szempontjából is lényegesnek bizonyult, hogy helyreigazított. Bebizonyosodott, hogy valóban fiatalokkal szeretnék foglalkozni: szeretek tőlük kérdezni, és jó látni, hogy ők is megnyílnak nekem, és őszinték tudnak lenni velem – számol be a tapasztalatairól.

Visszatérünk Andrássy Gergelyhez, hogy megkérdezzük, mit tart a legfontosabbnak a jövőt illetően. A válasz egyértelmű: hogy a gyülekezet továbbra is élő, Krisztusra figyelő közösség maradjon. A Kossuth rádió november 2-án, halottak napján közvetít majd istentiszteletet Tiszanagyfaluból, ezzel összefüggésben a lelkipásztor megjegyzi: – Ez az időszak mindig különösen is alkalmas arra, hogy megálljunk és számot vessünk – nemcsak az elmúlásról, hanem az élet teljességéről is. Ilyenkor nemcsak azokra gondolunk, akiket elveszítettünk, hanem arra is, mit kaptunk általuk Istentől – mondja.

Andrássy Gergely szerint a gyászban egyben benne rejlik a hit bizonyossága: – Az élet nem ér véget a földi halállal. Aki megbánta a bűneit, és elfogadta Isten szeretetét, annak nála folytatódik az útja – ebből merítjük a reménységünket– teszi hozzá a lelkipásztor.

Amikor bátorító üzenetre kérem, megfontoltan úgy fogalmaz: – A gyászban is lehet élet. A keresztyén ember tudja, hogy a halálon túl is van folytatás, mert Krisztus feltámadása erre ad bizonyosságot. Isten az, aki vigasztal, erőt ad, akiben bízhatunk, hogy a folytatásban is mellettünk marad. Az ő kezében jó helyen van az, akit elengedünk.