A Balassagyarmati Református Egyházközséget május végén, Szentháromság vasárnapján a Kossuth rádió hallgatói is megismerhetik. Sokan valószínűleg nem is hallották még, hogy egyházunk – közvetlenül pünkösd után – a Szentháromságról emlékezik meg. Molnár Ambrus tágabb kontextusból közelít ennek megfejtéséhez: szerinte a keresztyén élet legnagyobb ünnepe elsősorban maga a vasárnap.

A Debrecen-Széchenyikerti Református Egyházközség lelki oázis: nemzedékek, szolgálatok és életutak találkozóhelye. Egyik kulcsszavuk a sokszínűség. Oláh Attila gondnok szerint ez napi tapasztalat. A lakótelep önmagában több nemzedéket hordoz, és a gyülekezet is egy nagycsaládhoz hasonlóan épül fel. – Kicsi gyerekek foglalkozásától kezdve az idősek klubjáig minden korosztály talál alkalmat.

Az abaúji Felsődobsza reformátussága mára jóval kisebb létszámú az évtizedekkel ezelőttihez képest, mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy vasárnapról vasárnapra és az ünnepeken együtt álljanak meg Isten színe előtt. A gyülekezetben a hagyományőrzés és az egymásra figyelés ma is természetes. A húsvéti készülődés pontosan megmutatja, mit jelent egy kis közösség életében a megmaradás, a családi ünneplés és a reménység továbbadása.

Sajátos jelenség a mai magyar reformátusság térképén a soproni egyházközség: miközben az országban sok helyütt a fogyás a meghatározó, itt növekedést tapasztalnak. A padsorokban felvidékiek, erdélyiek, kárpátaljaiak, délvidékiek ülnek egymás mellett – életük egy pontján útnak indultak, és végül a nyugati határszélen találtak otthonra. Ezért nevezi zarándokközösségnek az eklézsiát Barta Zsolt lelkipásztor.

Fiatal, mégis gyorsan formálódó közösség a Monorierdői Református Egyházközség. – A cél nem az, hogy mindenki kiszolgálva érezze magát, hanem hogy megtalálja a helyét – vallja Lénárt Tibor lelkész. A gyülekezet életét személyes hitutak, szolgálatok és tudatos közösségépítés határozza meg, az istentiszteleti tér egyben találkozási pont is. A helyi reformátusokra most országos figyelem is irányul: február elsején innen közvetíti a Kossuth rádió a vasárnapi istentiszteletet.

A dél-borsodi Nemesbikk apró pont a térképen. Ami közös nevezővé válik a falu történeteiben is: a gyökerekben megélt hit, a gyermekekben növekvő jövő, az idősek között vállalt hivatás, a jelenlét a peremen élők mellett, a közösséget szervező szolgálatok és a lelkipásztori kísérés ugyanarra mutatnak: a karácsony akkor válik igazán ünneppé, ha valamit abból utána is továbbviszünk. Az ünnep másodnapján innen közvetít istentiszteletet a Kossuth rádió.

– A gyülekezetben jó néhány éve átalakulás zajlik, nevezhetjük nemzedékváltásnak. Természetesként fogadjuk, hogy egyre több a fiatal, jellemzően a harmincas-negyvenes éveikben járók, csatlakoznak, többnyire kisgyermekesek, és nagy pozitívum, hogy jelen vannak a sokrétű egyházi szolgálatban a településen – utal a naszályi egyházközség változásaira Török Béla lelkész. Az eklézsia életének ereje a csendes, mégis sokszínű és lüktető jelenlétben rejlik.

A tiszanagyfalui református gyülekezet ereje abban is rejlik, hogy mindenki megtalálja benne a maga helyét és tennivalóját. Szerteágazó területekről érkeznek az egyházközség tagjai, a maguk tudásával szívesen szolgálnak Istennek és a közösségnek. Andrássy Gergely lelkipásztor nemcsak a lelki, hanem a fizikai megújulást is szívügyének tekinti. Elődei, Zimányi József és Koppányi Gyula alapozták meg azt a lelkiséget és összetartást, amely ma is jellemzi a közösséget.

A közösség jelenléte nem korlátozódik a templom falai közé. A helyi ökumenikus általános iskola és a Máltai Szeretetszolgálat révén részévé váltak a környék életének. Az iskolában rendszeres áhítatokat tartanak, és sok pedagógus, diák, szülő kötődik a református gyülekezethez.

– A fiatalokhoz úgy lehet közel kerülni, ha odafigyelünk rájuk, meghallgatjuk, komolyan vesszük őket és a kérdéseiket. Nem a mi válaszainkat kell rájuk erőltetni, hanem segíteni, vezetni őket, hogy a krisztusi úton megtalálják a saját megoldásaikat – hangsúlyozza a zalai település, Galambok lelkipásztora, Bertók Dániel a gyülekezet történetéről, jelenéről beszámoló riportban.

A kövek újjászületése együtt jár bizonyos szempontból a lelki megújulással, és ez talán a legfontosabb ebben a gyülekezetben. Gyulai Sándor személyes életútja szorosan összefonódik a közösség újjáépülésével. A gyülekezeti tagság számára nem formális kötelesség, hanem életformáló valóság lett – hangsúlyozta a főgondnok.

A gyülekezeti riport a Heves vármegyei község kicsiny, de élő kálvinista közösségét mutatja be, mely nem számokban, hanem jelenlétben méri önmagát. Hűségben, figyelmességben, csendes kitartásban. Az egyházközség – élén Komróczki Sándorné Kádár Margit lelkipásztorral – a hit megtartó és közösségformáló erejében hisz. – Aki itt marad, hűséges. És a hűség sokszor többet ér, mint a létszám – vallják.