Huszonhatodik évada folyik a Kelenföldi Barokk Esték koncertsorozat, és a templomot a mai napig megtölti a közönség. Mi a titka, hogy a fővárosi kínálat ellenére nem koptak el a koncertlátogatók? Egyáltalán, ki a célközönség?

Elsősorban a kerület lakossága, de sokan jönnek máshonnan a városból, még vidékről is. A gyülekezeten túl minden zeneszerető embert várunk, akiket vonz, hogy templomi környezetben hallgassanak barokk muzsikát. Missziói alkalomként tekintünk a koncertekre.

Mennyire változik, kik jönnek el?

Biztos törzsközönségünk van, de huszonhat év alatt persze ez is cserélődött. Fontos szempont, hogy az alkalmaink ingyenesek: ezért szívesen jönnek azok is, akik nem tudnák megfizetni egy hangverseny belépőjét. De nem ez a fő szempont. Azt látom, az emberek örülnek annak, hogy más közeg fogadja őket. Az igehirdetés, a barokk zene, legfőképp Johann Sebastian Bach munkájának legtermészetesebb környezete a templomtér. Őt tartom az egyházzene legnagyobb alkotójának.

Azt hiszem, nincs ezzel egyedül.

Bach nemcsak azért foglalkoztat annyira, mert orgonistaként és csembalistaként a barokk zenében élek, hanem azért is, mert hívő ember vagyok. Fontosnak gondolom, milyen indíttatásból komponálja a zeneszerző a művét. Bach nem csupán program zenét írt, habár megrendelésre dolgozott, de a meggyőződését, saját hitét adta át komponáláskor, ez pedig átsugárzik a darabjain. Művei elejére sokszor a J. J. rövidítést írta, amely a „Jesu juve!”, azaz a „Jézus segíts!” megfelelője. A darab végére pedig az S. D. G. rövidítés, vagyis a soli Deo gloria, azaz az egyedül Istené a dicsőség jelszó került. Ebbe a keretbe ágyazta bele a megszülető zenét. A lipcsei Tamás-templom orgonistájaként és egyházzenei igazgatóként a legfőbb feladata az volt, hogy az istentisztelet liturgiájához zenedarabokat írjon. Munkájában a reformáció igeközpontúságához tartotta magát: bármi hangzik el a templomban, annak a bibliai üzenet köré kell szerveződnie. Bach zenéje mindig kapcsolódott az adott vasárnap felolvasott igeszakaszához, textusához. Az istentisztelet első leütött hangjától a gyülekezeti énekek előtt megszólaló korál előjátékokon, a kantátákon át a záróakkordokig minden arra szolgált, hogy az emberek lelkét rávezesse az elhangzó bibliai idézetre és az igehirdetésre. Így az istentiszteletek zeneileg összefüggő keretet kaptak.

A bachi lelkiséget tehát mindenképp szeretné megmutatni a sorozat. De miként lehet ezt az egyedi karaktert megcsillantani a budapesti barokk koncertek között?

A templomban játszott muzsika esetében ott a teljes összefüggés: hiszen mindig találkozik az igehirdetés és a zene. Amikor összeáll, milyen darabokat hoz az éppen koncertező előadóművész, a műsort elküldöm a lelkipásztornak, így a tízperces áhítat ugyanarra az igei üzenetre épül, mint az elhangzó zeneművek. Hangversenyteremben is gyönyörű élmény kantátákat, oratóriumokat hallgatni, de annak a célja teljesen más. Már csak ha arra gondolunk is, hogy a végén ott a taps, az ováció… Nem mindenki ért velem egyet, de amikor igehirdetés mellé kerül a zene, én ragaszkodom ahhoz, hogy ne tapsoljunk. Óriási ereje van, ha nem tapsolom ki magamból a lelki élményt, hanem magammal viszem.