Lépést tarthat-e az egyházi kommunikáció korunk információdömpingjével?

Úgy gondolom, keresztyénként alapelvünk, hogy ott kell hirdetni az evangéliumot, ahol az emberek vannak, az ő nyelvükön megszólalva. Ha már egyszer nem hajlandók hosszabban rászánni valamire a figyelmüket, például könyvet olvasni, akkor alkalmazkodnunk kell ahhoz, milyen csatornákon és milyen módon fogyasztanak tartalmat. És közben a platformok is folyamatosan változnak: manapság az evangéliumi üzenetet vagy a gyülekezeti programokról szóló hirdetéseinket már nem elsősorban az ismerősök által megosztott, személyes jellegű bejegyzésekkel versenyeztetjük, hanem jórészt professzionális, a felhasználó egyéni ízlésére szabott tartalmakkal. Nehéz a dolgunk tehát, de ne felejtsük el, hogy a digitális térből épp az hiányzik, amiben az egyházak mindig is remekeltek: a személyközi kommunikáció, az emberekkel való beszélgetés. Ez ma sem másodlagos, ezért nem tehetjük meg, hogy az egyházunk, gyülekezeteink kommunikációját teljesen áthelyezzük az internetre. Fontos a belső kapcsolatépítés, az emberek megszólítása, most talán még inkább, mint korábban.

Már csak a tanítványi parancs miatt sem maradhatunk a saját kis buborékunkban, hanem meg kell próbálnunk belépni az emberek algoritmusok gondozta körébe.

Vannak, akiknek már eleve megjelennek a keresztyén tartalmak a kezdőlapjukon, már csak ezért is érdemes posztolnunk. Azt gondolom, el kell különítenünk az egyház internetes kommunikációját aszerint, hogy kit célzunk meg vele: a már hozzánk tartozókat – például hirdetőtábla jellegű bejegyzésekkel, zárt csoportokkal – vagy azokat, akik még nem hívők, tehát amikor evangelizálunk. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy azok viszik a legjobban az evangéliumot és a gyülekezetünk jó hírét, akikkel személyes kapcsolatunk is van. Továbbra is hangsúlyosnak kell maradnia a közösségünk építésének, azaz hogy beszélünk az emberekkel, személyes kapcsolatokat alakítva ki. Nem hanyagolhatjuk el a személyes kapcsolódás erejét, ezért nem is misztifikálnám túl az online kommunikáció jelentőségét.

Melyek azok a digitális jellemzők, amelyek teljesen különböznek az „analóg” egyházi beszédhelyzetektől?

A templomban ülő gyülekezeti tag viselkedése rendkívül leszabályozott. Nem szól közbe, végighallgatja a prédikációt, akármilyen unalmas vagy hosszú. Az online térben egyáltalán nincs ilyen kötelezettségünk, ha valami nem tetszik vagy nem köti le a figyelmünket, azonnal továbbgörgetünk. Ezért találkozunk rövid bejegyzésekkel, mert senki nem feltételezi, hogy egy húszperces igehirdetést bárki végig fog hallgatni, hiszen ennyi figyelmünk még a nagyon érdekes tartalmakra sincs. A politikusok már régen megtanulták, hogyan fogalmazzák meg a legfontosabb üzenetüket öt másodpercben. Ebből mi is tanulhatnánk, miként adjuk át gyorsan a lényeget, a mélyebb, nehezebb beszélgetéseket meghagyva a személyes találkozásokra. Több alkalommal beszéltem lelkészekkel az online egyházi kommunikációról. Általában elmondható: mindenki fejlődni akar, mert belátják, van mit tanulniuk. Szeretnék tudni a „receptet” a sikerhez, azonban arra már kevésbé nyitottak, amikor az kerül szóba, hogy az istentiszteleti megnyilvánulásokon is újítani kellene. Pedig annál kivételesebb kommunikációs platform kevés van, amikor ötven-hatvan ember egy órán keresztül csak arra figyel, amit a szószéken álló mond! Persze akadnak ellenpéldák, de tapasztalatom szerint a lelkészek az online térben képzelik el az innovációt, a prédikációkban erősen köti őket a tradíció.

Nem is lehet olyan egyszerű eltérni a hagyományos liturgiától, beszédmódtól, bibliafordítástól.

Viszont az sem működik, ha a tradicionális istentiszteleten felállunk, leülünk, zsoltároskönyvből éneklünk, pátosszal beszélünk, míg a közösségi oldalainkat modern képekkel és üzenetekkel töltjük meg. Így nem a valóságot kommunikáljuk. Az egyház online jelenlétének nem a trendkövetést kell célul kitűznie, hanem azt, hogy hiteles legyen. Az online tér lehetőségeit eszközként használva azt kell képviselnünk, amiben tényleg hiszünk és ami valójában történik a közösségeinkben. Ha a kettő nincs összhangban, csalódást okozhatunk azoknak, akik közösséget keresnek, és abból indulnak ki, amit az interneten közvetítünk magunkról.