A XVIII. században olyan híres lelkészek járultak hozzá a keresztyénség újjáéledéséhez, mint Jonathan Edwards, George Whitefield vagy a Wesley testvérek. Közben megjelent az Adam Smith által terjesztett teória, hogy a világkereskedelem akadályait le kell bontani, az országoknak ki kell lépniük – a jólét reményében – a nemzeti önérdek szemléletéből. A két folyamat Carey gondolkodásában találkozott egymással, nagy hatást gyakoroltak rá a prédikátorok, és úgy látta, hogy az említett jólét szellemi eredetű: Krisztus igazsága, amelyet világszerte hirdetni kell.

CIPÉSZ HELYETT IGEHIRDETŐ

Carey 1761-ben látta meg a napvilágot egy northamptonshirei faluban. Szülei szövéssel foglalkoztak, édesapja emellett a falu iskolájának igazgatója is volt. Williamet szorgalmas gyerekként ismerték, és elsősorban az útleírások, valamint a természettudományok érdekelték. Előbbi kapcsán beszédes, hogy iskolatársai Kolumbusznak nevezték, utóbbi esetében pedig az, hogy ha valaki ritka virágot vagy rovart talált, őt kérték meg az azonosítására.

Édesapja a cipészmesterséget szánta neki, ezért Piddingtonba küldte tanoncidőre egy templomba járó mesterhez. Az az időszak igazi mérföldkővé vált, de nem a mestere, hanem társa, John Warr miatt, aki nagy hatással volt a hitéletére. Megtérése után nem sokkal már nonkonformista közösséget épített Hackletonban. Amellett, hogy belevetette magát a nyelvtanulásba, figyelme egyre inkább a pogány világ és a külmisszió felé fordult, az utazás iránti lelkesedését egyebek között Cook kapitány tengeri utazásai alapozták meg. Lelkészként szolgált a Brit-szigeten, de ő világmisszióban gondolkodott…