Tanítás, bátorítás, egymás segítése

A Zsindelyné Tüdős Kláráról elnevezett díjat 2010-ben alapította Magyarországi Református Nőszövetség. Évente legfeljebb öt személy kaphatja: a négy egyházkerület nőszövetsége és az elnökség díjazza vele kiemelkedő munkásságú tagjait. 2025-ben dunamelléki díjazottnak Derdákné Engler Évát választották. – Továbbra is Isten munkatársa szeretnék lenni, dolgozni az egyházért – nyilatkozta lapunknak a kitüntetett.

Mikor és hogyan lépett be a Magyarországi Református Nőszövetségbe?

A Budapest-Óbudai Református Egyházközségnek harminc éve vagyok tagja. A kezdetektől a szeretetvendégséggel kapcsolatos feladatokat látom el. Húsz évvel ezelőtt a nőszövetség akkori vezetője, Laudon Lászlóné megkérdezte, hogy volna-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Örömmel mondtam igent.

Milyen munkát végez a nőszövetségben?

2013-ban bíztak meg a nőszövetség pénzügyi feladatainak ellátásával, így én lettem a pénztáros. A meghívott előadóink számára is én szerzem be az ajándékokat. Ez a munka szorosan összefonódik a helyi gyülekezet életével. Presbiterként ugyanakkor az idősebb testvéreket segítem: hazakísérem őket a templomból, otthon is meglátogatom, valamint közreműködöm a pásztori levelek kézbesítésében. Úrvacsoraosztáskor az úrasztala körüli teendőkben is részt veszek. Néhány éve gyülekezetünk akkori lelkipásztora, Csaholcziné Kádár Marianna hívott meg, hogy segítsek a gyermekek kézműves-foglalkozásain, kirándulásain és a nyári hittantáborban. Küldöttként részt veszek a Dunamelléki Református Egyházkerület Nőszövetségének éves konferenciáján, valamint a Magyarországi Református Nőszövetség gyűlésén, és ezekről minden alkalommal beszámolok az asszonytestvéreimnek. Az ökumenikus világimanap és a Kárpát-medencei imanap helyi megszervezésében is aktívan részt vállalok.

A Zsindelyné Tüdős Klára-díj 2025. évi átadóján Fotó: Todoroff Lázár

A gyülekezetben kulturális programokat is hirdetünk – például egy alkalommal én vezettem egy budai sétát a Tárogató utca környékén. Az országos nőszövetség korábbi vezetője, P. Tóthné Szakács Zita biztatására bekapcsolódtunk a „szomszédolás” nevű kezdeményezésbe: ekkor vettük fel a kapcsolatot a rákosligeti tagszervezettel, akikkel azóta is testvérkapcsolatot ápolunk. A nyári alkalmunkon a Pozsonyi úti és a Kálvin téri nőszövetség csatlakozott ehhez a közösségépítő programhoz, amelynek egyik szervezője vagyok.

Mi a Magyar Református Nőszövetség első két vezetője, Zsindelyné Tüdős Klára és Pilder Mária öröksége?

Mélyen hívő asszonyok voltak. Világított az emberek iránti szeretetük. Példaképpé válhat bárki számára, ahogyan a küldetésüket teljesítették. A példájuk egyúttal a testvérkapcsolatok kialakításának és ápolásának jelentőségére irányítja a figyelmünket, valamint a nőtestvérek tanítására, bátorítására, egymás kölcsönös megsegítésére és együttműködésre ösztönöz, a gyülekezet határain belül és kívül, regionális és országos szinten is.

Melyek a legközelebbi tervei?

Semmi különösebbet nem tudok megnevezni: továbbra is Isten munkatársa szeretnék lenni, dolgozni az egyházért. A meglévő szolgálataimat, köztük a gyerekszolgálatot, a jövőben is nagy örömmel végzem majd.

A díj névadója a nemzetközi közönség előtt leginkább arról ismert, hogy zsidó asszonyokat és gyermekeket mentett meg a II. világháború idején. Lehet-e a díjnak üzenete számunkra ma, ennyi év távlatából?

Mindenképpen példamutató az a munka, amelyet Zsindelyné Tüdős Klára annak idején a férjével, Zsindely Ferenccel együtt végzett. A hitéből, az emberek iránt tanúsított, önzetlen magatartásából és a szeretet vezérelte cselekedeteiből mi is tanulhatunk. Segítsünk mi is ott, ahová Isten épp helyezett minket, és ahol csak tudunk, amikor alkalmunk adódik rá.