Bár két gyülekezetben is orgonált, a sokféle egyházi teendő mellett nem jutott ideje Istennel foglalkozni... Az Úr mégis utánanyúlt a rácsokon túli világba, és annyi ajándékkal halmozta el, amennyit sohasem tudott volna elképzelni. Lelki szívátültetésen esett át, akárcsak a másik Pál a damaszkuszi úton. Jézus nem csak kívülről tisztogatta – át lényegítette, kedves és megbecsült tanítványául fogadta. Tomasovszki Pál bizonyságtételét a sóstói családi napon csaknem háromezren, az abaújvári LelkesítŐ rendezvényen ezren hallgatták megrendülve. Eddig a zene nyelvén dicsőítette Istent, most szavakkal szól belőle a Lélek: nézzétek, csodát művelek veletek, ha hisztek az Atyában, és az ő útján jártok!

TŰZBEN IZZÍTOTT ARANY

Leszállunk a pokol bugyraiba. Ennél mélyebbre talán már nem süllyedhet az ember. „A füstszagú, a szétnyomott poloskáktól szinte pirosra festett falú zárka magányában, sokkosan… de még akkor sem vett erőt rajtam a pánik. Most már az ő szabályai szerint játszunk” – olvashatjuk a Tomasovszki Pál élete filmjéről írt, még nyomdaillatú könyvben. A rendező maga Jézus Krisztus, nem légből kapott a cím: Rendez-Ő. Az ihletett mű díjnyertes író tollából született: korábban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalától, egy másik alkalommal a Mai Ige írópályázatán nyert elismerést. A jelenlegi alkotás kalandos körülmények közt született: papírlapokra, annak hiányában szalvétára rótta a sorokat a szerző, pislákoló lámpafénynél, amikor a fogvatartottaknak takarodó után nem hogy a zárkát, de az ágyat sem szabadott elhagyniuk. Tengernyi könnyet hullatott, mire végre hátat fordított korábbi életének. Megfogadta Isten és önmaga előtt, hogy kész elfogadni az Úr szabályait, az ő akarata szerint megélni az előtte álló börtönéveket, majd szabad emberként is Isten útján járni. Az írás másfél év alatt öltött könyv formát. A teleírt papírlapokat postai úton küldte ki keresztlányának, Nikinek: tőle begépelve, lektorálva érkezett vissza.

Mindenekelőtt a Teremtő és a teremtett lény viszonyát igyekezett megérteni – az önbizalomtól duzzadó, világot látott orgonaművész, aki majdnem hét évig vezetett Skóciában autizmus-spektrumzavarral élő fiataloknak zeneterápiás foglalkozást, járt Európa szinte minden országában, Japánban, Kínában és Koreában koncert turnékon lépett fel, máskor tolmácsolni hívták, a legmagasabb körökben mozgott. Így ragadták magukkal a külsőségek, illett rá a leírás: először játszadozott a bűnnel, majd küszködött vele, később már a bűn játszadozott vele.

Élete legkijózanítóbb üzenetét A jelenések könyve néhány versében kapta: „…te vagy a nyomorult, a szánalmas és szegény, a vak és a mezítelen […]: végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz […]. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (3,17–20) A lassan engedelmeskedő bűnös immár így imádkozott: „Uram, kérlek, mutasd meg nekem, hogy a börtön falain belül is van hatalmad, és légy az én oltalmazó Istenem!”