Hatos – válaszoljuk, ha szemüvegünk dioptriáját kérdezik. Nem fogja úgy érteni a kérdező, hogy a hatodik szemüvegünkről beszélünk. Nem azt jelenti az ötös lottó sem, hogy már volt négy, jöhet az ötödik. Ugyanakkor: elhunyt 1196-ban az egyik legjelentősebb Árpád-házi király, III. Béla. Azaz harmadik. Többen örökölték az uralkodóházban a Béla keresztnevet, sorban egymás után. Soha nem írjuk és nem mondjuk így: hármas Béla.

Torzult értelmezés terjed újabban, semmi szükségünk nincs rá, és nem is szebb vagy alkalmasabb, csak éppen járványként terjed: nem használunk sorszámnevet. Mostantól miért mondanánk azt a harmadik dicséret helyett, hogy hármas dicséret? Egyre gyakrabban így jelenti be a lelkész. Volt magyarul Hármaskönyv, a Werbőczy-féle Tripartitum című törvénygyűjtemény, nevének megfelelően három külön részben tárgyalta a szokásjog és a kötelességek három különböző vetületét. De a hármasként megnevezett sorszámú dicséretben semmi háromszorosat vagy háromfélét nem éneklünk.

Miért mondjuk akkor ezt egyre gyakrabban: kilencvenhatos dicséret? Miért nem kilencvenhatodik? Azért fogalmazunk másként, mert ez a divat. Halljuk, utánozzuk önkéntelenül is. Pedig továbbra sem félreérthető, ha kilencvenhatodikat mondunk, és az sem, hogy énekeljük el az ének nyolcadik és kilencedik versét. Az anyanyelvünk szerinti természetes sorszámnévnél miért volna jobb a bejelentés mostanában terjedő módja? Tekintsünk vissza néhány példa erejéig! Hiszen nyelvében él a nemzet – így vélték eleink.

Huszár Gálnál így olvassuk: XC. Psalmus. Még gyakrabban találjuk másként: Százhuszonhetedik ékes énekében. Vagy: Ötvenegyedik dicséretében, Negyvenkilencedik nagy szép énekében.

Vegyük hozzá még régi és újabb énekeskönyvünk gyakorlatát. Megesett régen némelykor, hogy elhagyták a pontot a sorszámnév után, de ha nem 44. úrnap volt olvasható, hanem 44 úrnap, akkor is azt értették, hogy hányadik a sorrendben. Ugyanez érvényes a lapszámra, az énekek és a versek sorszámára. 1948-ban mind a százötven zsoltár sorszáma után pontot találunk. Régi divatot követők felsorolásban sem vállalják ezt a formát: 77, 78, 79, ragaszkodnak a korábbi szokáshoz: 77., 78., 79. De a lapszámok után ma sincs pont sehol. Új énekeskönyvünk vegyíti a kettőt. Nincs pont a zsoltár sorszáma után, de van a verseké után.

Anyanyelvünket már azelőtt gondozták prédikátoraink, hogy tisztázott sajátosságai testet öltöttek volna rendszeres nyelvtanban és tanulmányokban. A Szenci Molnárok és Geleji Katonák örökségének becsülését, fejlesztését nem várhatjuk mástól. A mi hivatásunk. Jelentsük be ezután is úgy, hogy prédikáció hallgatására készülve énekeljük a háromszázadik dicséretet: Dicsőség az Atyának… Hétszázadik énekünket énekeljük a gyülekezet kivonulása közben. Záróénekünk a nyolcszázadik dicséret mindhárom versszaka.