Te szeretsz énekelni? Valószínű, hiszen az nagyon jó! Amikor örülsz valaminek, talán dúdolsz magadnak egy vidám dalt. Amikor szomorú vagy, inkább csendesebb dallamot. Képzeld, a Bibliában egy egész könyv van tele olyan imákkal, amelyeket énekelni lehet: A zsoltárok könyve.

Hány dalt tudsz? Tízet? Húszat? Akár harmincat is? Az bizony nagyon sok! De képzeld, A zsoltárok könyvében százötven van! És mind benne van a Bibliában, sőt az énekeskönyvünkben is!

A zsoltárokat sokféle ember írta különböző időkben. Emlékszel Dávidra, a pásztorfiúra, aki olyan szépen játszott a hangszerén? Aki azután legyőzte Góliátot, és végül király lett? Képzeld, ő is írt! Legalábbis sok zsoltárnál szerepel a neve. Vagy ő szerezte, vagy neki írták. Aztán voltak más énekszerzők is. Nekik jobbára csak a nevük maradt fenn. Ászáf például híres énekmondó volt, ahogyan Kórah fiai is. Azonban sok zsoltárszerzőnek nem ismerjük a nevét sem. A zsoltáraikat azonban igen. Énekeljük őket az istentiszteleteken, vagy imádkozzuk őket csendes magányunkban. Mert a zsoltárok valójában imádságok Istenhez. Persze az énekeskönyvünk szövegei nem egyeznek meg szó szerint a Bibliáéval, hiszen más dallamokra íródtak, méghozzá magyar nyelven. Szenci Molnár Albert fordította le őket több mint négyszáz évvel ezelőtt.

Zsoltárokat mondhatunk, amikor nagyon hálásak vagyunk valamiért. Ha meggyógyulunk egy betegségből. Megmenekülünk valamilyen bajból. Esetleg ha valami ajándékot kapunk. Vagy egyszerűen köszönetet akarunk mondani Istennek a jótetteiért. Ilyenkor énekelhetjük a 136. zsoltárt: „Dicsérjétek az Urat, / Mert ő jókedvet mutat!” (A régies kifejezés ezt jelenti: jóindulattal van irántunk.)

Vagy a 105. zsoltárt:

„Adjatok hálát az Istennek, / Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét / És minden jótéteményét! Beszéljétek a népeknek / Nagy csudáit, melyeket tett! Néki vígan énekeljetek, / Sok csudadolgát dicsérjétek”!

De vannak nehéz napok is, ugye? Amikor félsz valamitől, vagy valami szomorú történt veled. Ilyenkor énekelheted a 23. zsoltárt:

„Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet…”

Isten úgy vigyáz ránk, ahogy a jó pásztor a kis bárányaira. A jó pásztor sosem hagyja el a juhait, Isten sem hagy minket egyedül.

Ha félsz valamitől vagy kétségbeesel, akkor a 121. zsoltárhoz is fordulhatsz, hiszen Isten maga alkotta az eget és a földet, a hegyeket és völgyeket, a növényeket, az állatokat és legvégül az embert.

És gondoskodik mindannyiunkról, figyel ránk, így bátran bízhatunk benne, és énekelhetjük:

„Szemem a hegyekre vetem, / Onnan felül nékem / Minden segedelmem. Isten az én reménységem, / Ki az eget formálta, / És e földet alkotta.”

Persze előfordul az is, hogy valami rosszat teszel. Ilyenkor akár egy zsoltár éneklésével is megmutathatod Istennek, mennyire megbántad, és biztos lehetsz benne, hogy ő megbocsát. A 32. zsoltár ennek az öröméről szól (4. vers):

„Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet, A gonosz ellen tartsd meg én lelkemet, Vigasztalj meg, hogy örvendezhessek, És vígan néked énekelhessek!”

Isten dicséretéről szól a legutolsó, a 150. zsoltár is, énekeljük hát vidáman akár a gyülekezetben, akár otthon!

„Dicsérjétek az Urat! / Áldjátok ő szent voltát! Dicsérjétek mennyekben, / Hol országol kegyesen

Az ő nagy dicsőségében! / Dicsérjétek hatalmát,

Melyből dicső nagy voltát / Minden veheti eszébe!

Dicsérjétek őt kürtben, / Ékes éneklésekben;

Hegedűkben, lantokban / És hangos citerákban

Az Úrnak zengedezzetek! / Sípokban, orgonákban

És más szép muzsikákban / Örvendjetek az Istennek! ”