Urunk, Istenünk! Az életünk olyan gyakran hasonlít a száraz, kiaszott földhöz! Reménytelennek látjuk a jövőt, tele vagyunk aggodalmakkal és félelmekkel. Mégsem hozzád futunk, ha nem magunkba roskadva, csüggedten próbáljuk takargatni a hitetlenségünket. Kérünk, ahogyan ígérted: „Vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a száraz tájra…”, úgy áraszd ki most Szentlelkedet a mi szívünkre is! Töltsd meg az üresen kongó részeket vigasszal, örömmel és békességgel. Hadd lehessünk olyanok, mint a fű a víz mellett, mint a fűzfák a csatornák partján; mert te vagy életünk egyetlen forrása. Segíts, hogy ne szégyelljük a te nevedet a mindennapokban: családban, munkahelyen, iskolában, gyülekezetben, hanem csendes, de tiszta hitvallással, egyszerűen tegyünk bizonyságot rólad.

Ámen.