„Mert éheztem, és ennem adtatok...”
Nagy áldás évről évre megtapasztalni, hogy a diakóniai szolgálat és a rászorulók segítése nem csak a mi küldetésünk: a gyülekezetek is magukénak érzik – fogalmazza meg Dobis-Lucski Zsófia, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) kommunikációs vezetője. A karácsony zsúfoltsága és rohanása mellett nem szabad elfelejteni, hány szülő és gyermek számára jelent különösen nagy terhet ez az időszak. Megélhetési nehézségek, nélkülözés, kiszolgáltatottság hagy nyomot az ünnepi hangulaton. Az adventi időszakban jellemzően mindenki figyelme odafordul a rászorulókhoz, a református egyházközségek életében pedig már szinte természetessé vált, hogy adománygyűjtéseket szerveznek – akár a szeretetszolgálattal közösen.
Sajnos számos olyan család akad, akik számára a karácsony inkább a hiányról, mintsem a bőség öröméről szól. Azonban évről évre megszületik valami csendes, közösségi csoda is: gyülekezetek, iskolák és óvodák fognak össze, hogy az advent ne csak várakozás, hanem valódi segítségnyújtás legyen azoknak, akiknél a legnagyobb a szükség. Sokak összehangolt munkája és elkötelezett szolgálata kell ahhoz, hogy ezek a programok sikerrel záruljanak, és az adományok valóban oda kerüljenek, ahol a legnagyobb a rászorultság. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a kezdeményezések idejében elinduljanak – nem véletlen, hogy már október közepén megnyílnak a gyűjtési lehetőségek.
TÖBB ÚT, EGY CÉL
Dobis-Lucski Zsófiától megtudjuk, hogy idén is három adventi gyűjtést hirdettek meg: a Szeretetdoboz elnevezésű akcióban tartós élelmiszereket gyűjtenek, a Nyilas Misi-pakkokban, vagyis a cipősdobozokban ajándékokat nélkülöző gyerekeknek, illetve idén is megvalósulhatott a Karácsonyi álom program, amelyben személyre szabott kívánságokat teljesítenek. Az első két gyűjtés már nagyobb múltra tekint vissza, a mögöttünk hagyott két évtizedben szinte beépültek a gyülekezetek adventjébe.
A gyülekezetek rendszerint előre jelzik, hány szeretetdobozt terveznek megtölteni, és amikor decemberben lezárul a tartósélelmiszer-gyűjtés, az MRSZ munkatársai elszállítják az összegyűlt adományokat. A Nyilas Misi-pakkok – a cipősdobozokba rejtett játékok és ajándékok – ezzel szemben többnyire az egyházi fenntartású óvodákban és iskolákban gyűlnek össze, és természetesen érkeznek felajánlások gyülekezetekből és magánszemélyektől is, ezeket az MRSZ irodáiban adják le. Ezek a csomagok évről évre több ezer hazai és határon túli gyermek arcára csalnak mosolyt.
A Magyar Református Szeretetszolgálat teljes működésében jelentős szerepet vállalnak az önkéntesek, és ez az adventi időszakban hatványozottan igaz. Az áruházi gyűjtésektől kezdve a beérkezett adományok raktárban történő szortírozásán át az adományok kézbesítéséig számítanak az önkéntes segítőkre.
Dobis-Lucski Zsófia kiemeli: az MRSZ és a gyülekezetek kapcsolata valódi, oda-vissza működő támogatás. Ha egy lelkipásztor jelzi, hogy közösségében szükség lenne öt, tíz vagy akár harminc megtöltött szeretetdobozra a gyülekezet rászorulóinak részére, számíthatnak rájuk. Mint mondja, az MRSZ afféle „szeretetpostaként” működik: segíti azt az áramlást, amelyben testet ölt az Ige szava: „Egymás terhét hordozzátok…” (Gal 6,2)
A Karácsonyi álom nevű kezdeményezés ezzel szemben csak 2019-ben indult útjára. Sikerességét bizonyítja, hogy azóta már több mint tizenháromezer gyermek ünnepét tették szebbé. A támogatás valódi különlegessége, hogy nem egyszerűen adományokat gyűjtenek: a program honlapján az adományozók megismerhetik a gyermekek történetét. Leírják, mit dolgoznak a szüleik, hányan vannak testvérek, mi a hobbijuk, ezáltal az adakozók közelebb kerülhetnek ahhoz, akit segítenek.
– A különböző adománygyűjtéseket más és más módon kell meghirdetni – fűzi hozzá Dobis-Lucski Zsófia. A Karácsonyi álom programhoz jellemzően egyéni adományozók szoktak csatlakozni, illetve a gyermekek kívánságai is egy honlapon jelennek meg, ezért itt a leghangsúlyosabb az online jelenlét: a közösségi média csatornáit használják, és több tartalomgyártót is megszólítanak, hogy hívják fel követőik figyelmét a lehetőségre. Természetesen a Szeretetdoboz és a Nyilas Misi-pakk programok is megjelennek az online felületeken, de ezeknél sokkal jelentősebb az egyházi sajtó szerepvállalása, a gyülekezeti hírlevelek, a lelkipásztoroknak címzett körlevelek, valamint a plakátok eljuttatása a diakóniai intézményekbe vagy templomokba. – A gyülekezeti lelkipásztorok számítanak a hívásainkra, lelkesen részt vesznek a gyűjtésekben – teszi hozzá a szeretetszolgálat munkatársa.
Fokozatosan alakul ki az adventi légkör, amelyben a szeretet nem csupán szó, hanem kézzelfogható tettekben is megjelenik. Erről az élményről számolt be Didi Xénia, a Szatmári Református Egyházmegye panyolai gyülekezetének lelkipásztora, illetve Hekli Katalin, a Budapest-Rákospalota-Óvárosi Református Egyházközség lelkésze. Két különböző közösség, két eltérő környezet, mégis ugyanaz a szándék: segítséget nyújtani ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.
A néhány száz fős Panyola lassan már öt éve vesz részt a tartósélelmiszer-gyűjtésben. A település kis mérete ellenére erős összefogás jellemzi a gyülekezetet. Ezzel párhuzamosan Rákospalotán immár nyolc éve dolgoznak együtt az MRSZ-szel, s emellett más karitatív feladatokat is vállalnak. A két egyházközség különböző módokon, de ugyanazzal az elhivatottsággal szervezi meg saját adventi szolgálatát.
– Ebben a szolgálatban találtuk meg önmagunkat. Az advent az egyik legaktívabb időszakunk, ilyenkor különösen szeretnénk másokért is tenni – fogalmazza meg Didi Xénia. Panyolán mindenki bekapcsolódik valamilyen módon: gyűjtőpont lesz a templom, a gyülekezeti ház, sőt még a falu boltja és a posta is. Egyes családok „örökbe fogadnak” egy-egy dobozt, és már megtöltve hozzák vissza, de a szomszédos település, Olcsvaapáti is csatlakozik a kezdeményezéshez.
Rákospalotán is egyre többen igyekeznek bekapcsolódni a gyűjtésekbe. Hekli Katalin hangsúlyozza: fontosnak tartják, hogy a gyülekezeti fiatalok előtt hiteles példát mutassanak fel, ennek egyik módja lehet az adakozás. Az óvodások szüleikkel együtt töltögetik a szeretetdobozokat, és már több alkalommal elvitték a fiatalokat szolgálati lehetőségként az MRSZ raktárjába, ahol megtapasztalják, milyen megfeszített munkát jelent az adományok kiosztása.
EGYSÉGBEN AZ ERŐ
A panyolai gyűjtés évről évre tíz-tizenöt doboznyi élelmiszert eredményez: lisztet, cukrot, tésztát, konzerveket. Bár igyekeznek figyelni a speciális étrendet igénylőkre, ezekből a termékekből gyakran hiány mutatkozik. A rákospalotai adományok szintén sokszínűek: vannak, akik gondosan összeállított csomagokat hoznak, mások kartonszám érkeznek élelmiszerekkel, vagy épp arról érdeklődnek, mire van a leginkább szükség. Többen pénzadománnyal segítenek, amelyet a diakóniai bizottság fordít a megfelelő termékek megvásárlására. Itt idén közel ötven doboz telt meg.
Mindkét gyülekezetben közös tapasztalat, hogy a háttérben zajló munka jóval összetettebb, mint elsőre tűnik. Panyolán sokan több szerepben állnak helyt – a gyűjtéstől a csomagolásig –, Rákospalotán pedig folyamatos a beáramlás az adományokból, függetlenül attól, hogy a lelkészi hivatal ügyeleti idejét jelölték meg hivatalos időszaknak. Mindkét közösség számára fontos a gördülékeny működés, hiszen a segítő kezek szerepe nélkül az adventi szolgálat terhei könnyen túl nagyra nőnének.
– Folyamatos tapasztalatunk, hogy minél többen vagyunk, annál erősebbek és hatékonyabbak tudunk lenni – fogalmazza meg Didi Xénia. Ezt a mondatot pedig – bár más szavakkal – a rákospalotai gyakorlat is igazolja: a sokféle módon csatlakozó emberek adják a gyűjtés valódi erejét.
Idén az MRSZ 2025 rászoruló gyermek és fiatal karácsonyi álmát váltotta valóra. Emellett a határon túli területekre – Kárpátaljára, a Királyhágómellékre, a Délvidékre – több mint háromezer Nyilas Misi-pakkot terveznek eljuttatni. Az elmúlt év adventjében több mint ötezer szeretetdobozt tölthettek meg élelmiszerrel, és imádkoznak érte, hogy ez idén is megtörténhessen.