... lett a gazdasági cél, szinte mítosszá vált az utóbbi ötven évben. A huszadik század vége felé felgyorsult ennek hajszolása, egyfajta „öngyilkos fejlődés” zajlott világszerte minden társadalomban. Belepörögtünk, nem kímélve senkit és semmit, pedig ez ellenkezik véges forráskészleteinkkel és törékeny ökológiai rendszerünkről alkotott ismereteinkkel. Hajszoltuk a növekedést anyagi világunkban, közben nem fejlődtünk érzelmileg, értelmileg, lelkileg és szellemileg. A gazdagság, a hatalom és a kényelem a cél. Ez az őrült eszme – még tovább növekedni – olyan, mint a rákos burjánzás a testben.

A növekedés, de még inkább a mozgás és a változás az élet jele – biológiai és szellemi értelemben egyaránt. Ami él, mindig mozgásban van, változik. Ha leáll a szív, leáll a légzés, leáll a keringés vagy más folyamat a testben, az a halál. Az ember szervezete állandó mozgásban van, akkor is, ha pihen. Az egyes szervek dolgoznak, a szív nem pihen meg egész életünk folyamán. Minden szervünk folyamatosan dolgozik, az agyunk működik akkor is, amikor alszunk, ezt igazolják az álmaink. De mi van az érzelmi, szellemi, spirituális életünkkel? Istenbe vetett bizalmunk és reménységünk növekszik-e? Isten Igéje és az imádság működik, véd, feltölt megújító erőkkel? Hogyan változunk az események, a környezetünkből kapott benyomások hatására?

Anyagi szinten a növekedés véges, a változás folytonos. Az anyag, az élő szervezet elöregszik, közben egy-egy területe meg-megújul. Szellemi szinten azonban végtelen a növekedés és a fejlődés lehetősége. Testünk működését kevésbé tudjuk akaratunkkal irányítani, minőségi változásait a szellemi fejlődésünk befolyásolhatja. A fejlődés minden rendszer esetében a folyton változó környezethez alkalmazkodás képességének megőrzése.

Mi legyen a célunk ebben az évben? Szellemi, hitbeli, érzelmi területen az ismeretszerzés határtalan. Egyensúlyoznunk, mérlegelnünk kell, mert naponta dönthetünk arról, hogy mi nőjön naggyá bennünk, és miből lesz elég a kevesebb. Miről kellene lemondanunk mint a fejlődésünket akadályozó fölösleges teherről? Hiúságról, büszkeségről, a szerzés-gyűjtögetés fogyasztási szokásáról?

Keresztelő János nagy mondata tanít minket: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) Róla és Jézus gyermekkoráról jegyzi fel Lukács evangélista könyvének elején: „A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben.” (1,80) „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” (2,52) Növekedjünk mi is a kegyelemben!