... figyelemben és készenlétben is nagyon el lehet fáradni, nem csak a munkában és a fizikai tevékenységekben. Lelki erőnlét, egyensúly és derűlátás kell hozzá. Sokan panaszkodnak arról, hogy az éppen egy éve tartó világjárványból már nagyon elegük van, szeretnének szabadulni a kötöttségektől, pedig az önkorlátozás, önfegyelem és önuralom a legfontosabb eszközök abban, hogy megfelelően védjük magunkat és másokat a fertőzéstől. A szabadságunk ilyen korlátozása és fegyelmezése tudatosságot igényel, és ez sok energiát kivesz belőlünk.

Csirszka János hívő keresztyén pszichológus egy előadásában beszélt arról, hogy az ember személyiségét hármas erőtér veszi körül, amely oda-vissza hat és kisugárzik. Az első a biológiai és fizikai tér, ennek erőhatása alatt élünk. Atmoszférája van a rajtunk kívül álló térnek, a kőnek, fának, folyónak, egy természeti tájnak, a növényeknek és állatoknak, de az otthonunk tárgyainak is. Ezek emlékeket hordoznak élményeinkről, és jelenünkbe is élményeket hoznak. Ezért jó például sétákat tenni és gyönyörködni a természetben.

Nemcsak rajtunk kívül létezik erőtér, hanem bennünk is: ez a lelki, pszichikus erőtér. A külvilágból érkező jeleket fogjuk és befogadjuk magunkba. Szükséges, hogy ez a folyamat ne automatikusan történjen, hanem gondosan megválogatva.

Az ember képes megnyílni bizonyos hatásokra, és képes tudatosan elkerülni a negatív erőket. Begyűjthetjük a kedvezőket, és ha nem tudjuk elkerülni a negatívumokat, lelkileg akkor is elszigetelhetjük azokat magunktól. Ez nem önzés. Erre szükség van, amikor környezetünk tele panasszal, betegségekről szóló hírekkel, és már telítődünk a sok nyomorúsággal, a csüggedt vagy agresszív emberek kifakadásával. Hogyan lehet védeni magunkat attól, hogy kétségbe vagy depresszióba essünk? Tudatos távolságtartással: nem hallgatunk minden órában híreket, hanem figyelmünket munkával, mások segítésével, örömszerző elfoglaltsággal, olvasással, zenehallgatással kötjük le, hogy lelkünk feltöltődjön. Nem lehet a nap huszonnégy órájában aggódni, gondokon rágódni, mert azok naggyá nőnek, és belebetegszünk. Keressük a jót, és azt adjuk tovább!

A szellemi erőtér a keresztyén hívők igazi élettere. Bármikor benne lehetünk, megszólíthatjuk gondviselő Atyánkat, a jelenlévőt. Csak csitítsuk lelkünket, és vonjuk ki a külső és belső erőtereink viharaiból. Az imádság a mi legfőbb eszközünk.

Köszönjük meg az életet, a lehetőségeket és kérjük: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsolt 51,12) Szeretteinket, betegeinket is így bízzuk Istenre!