Egy belső Trianonról beszélő képeslap
Kilencvenkettedik évében járó anyósom egyik könyvéből hullott ki nemrég ez a nem látványos, de nagyon szomorú kis képeslap. Eredetileg – tudtommal – nem is az ő ifjúkori tulajdona volt, hanem apósomé, Szabó Andor lelkipásztoré, aki még utolsó találkozásunk, beszélgetésünk alkalmával is, pátriárkához méltó módon, valóságos „leltárt” készített utódai hosszú soráról, további dédunokákban reménykedve. Mindez 2016 karácsonyán történt, és őt 2017 januárjában szólította magához a Teremtő.
A képeslapon látható, vállaltan didaktikus (de nevezhetjük segítségért kiáltónak is) rajz jobb felső csücskében ez olvasható, még nagyítóval is alig láthatóan: „Zartler 36” (nagy valószínűséggel az akkor még pályakezdő Zartler/Z. Gács György alkotása). A szomorú népesedéspolitikai anzikszon először ez a felirat ejti fogva a szemlélőt: „Az egyke és a megyék...”
A rajz középpontjában a legvadabbul egykéző megyék listája áll, legnagyobb fájdalmamra szűkebb hazám, Baranya a listavezető, ahol hatvan községben dívott ez a nem csak magzatok, de rengeteg fiatal anya életét is követelő szokás. Amelyről, természetesen, már tizenéves korom óta tudok, Kákicsi Kiss Géza lelkész-néprajzkutató Ormánság című könyvéből, s nagyon sok, pécsi gimnazista koromhoz köthető ormánsági barangolásból.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!