Miről kérdezik a Covid-osztályon lévő betegek? Szóba kerül a halálfélelem, vagy inkább a gyógyulásról beszélnek?

Úgy mondanám, hogy csatlakozom a beteghez, nem az a jellemző, hogy kérdeznek, inkább csak figyelek és meghallgatom őket. A legtöbben elmondják, hogy erős fájdalmaik vannak, szoronganak, a kétségeikről beszélnek, és megerősítő biztatásra várnak, hogy van kiút a helyzetükből. Találkoztam olyan hívő beteggel a Covid-osztályon, aki bevallotta, hogy mielőtt kórházba került, Covid-szkeptikus volt. Azt mondta, „ebből is megtért”, vagyis már hiszi és tudja, hogy van koronavírus, és ígérte, ha kikerül a kórházból, máshogy éli majd az életét. Pedig ő még viszonylag hamar hazamehetett, tíz napot töltött a kórházban.

Egy másik hívő beteg felépülését esélytelennek látták az orvosok, mesélte, hogy a sok kedvezőtlen diagnózis lehúzza lelkileg, és kínozza a bezártságérzés is. Aztán megértette, a bezártság lehetőség még szorosabb kapcsolatba kerülni Istennel. Ő is jobban van, napokon belül hazamehet. Tapasztalatom, hogy minél inkább magára marad egy beteg és szorongatja a halálfélelem, annál közelebb jut Istenhez.

Van lehetősége nem hívő betegekkel is találkozni, beszélni?

Nem jellemző, mert elsősorban hívásra megyek a betegekhez. Viszont még így is akadtak ilyen esetek. Például egyszer felkerestem egy beteget, tévedésből. Elsőre fel is volt háborodva, hogy miért jöttem, amikor ő ateista. Mit nyomul az egyház még a kórházban is – háborgott. Aztán egyórás, bensőséges beszélgetés során kiderült, mégis van köze Istenhez. Máskor, nagy kórtermekben, óhatatlanul is hallják mások egy-egy beteggel folytatott beszélgetésemet. Időnként előfordul, hogy kérik, a Miatyánkot együtt imádkozzuk, vagy más is odahív, hogy vele is beszélgessek. A kecskeméti kórház minden kórtermében van Szentírás, ez egyébként is emlékezteti a betegeket, hogy van mennyei valóság is. Van, aki a kórházban olvasta a gyülekezeti kiadványunkat, majd miután meggyógyult és hazamehetett, még mindig keresi ezeket az összeállításainkat.

Van egy Oltalom elnevezésű – a Reformatus.hu portálon online már elérhető – kiadvány, amely a Tiszántúli Református Egyházkerület kiadásában készül, és józanító, bátorító, vigasztaló, erősítő gondolatokat tartalmaz. Tudja majd használni a munkájában?

Igen, örülök a kezdeményezésnek, sajnos még mindig aktuális. Sokféle érintettséget mutat be a kiadvány: megszólal beteg, hozzátartozó, egészségügyi dolgozó, kórházlelkész, és nem csak a koronavírusról beszélnek, amiből már sokaknak elege van. Sok öröm, jó megoldás van a füzetben, segíthet felemelni az olvasó tekintetét Istenhez. Segít a kérdésekkel küszködőknek. Jó, hogy nyomtatva és digitálisan is megjelenik. A kiadványt az otthon egyedül, karanténban gyógyulóknak is ajánlom, mert lelki segítséget, megerősítést adhat.

Az egészségügyben dolgozók igénylik a lelkigondozást?

Igen, jól akarnak lenni, ezért keresik a lelki feltöltődés lehetőségét is. A hívő orvosokkal, ápolókkal rendszeresen imádkozunk együtt. Mostanában azok is megállítanak a folyosón néhány percre, akik nem hívők. Sóhajtanak, elmondják, hogyan érzik magukat. Van, aki idővel nyitottá válik, és elkezdi keresni Istent. Jó érzés aztán velük a gyülekezetben, a templomban is találkozni.