Hetven évvel ezelőtt, 1951-ben február végétől március elejéig ülésezett a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) második kongresszusa, hogy a kommunista hatalom aktuális céljairól tanácskozzanak. A kongresszusi határozat egyebek mellett arról is szólt, hogy meg kell erősíteniük az államhatalmat – tegyük hozzá, hogy a társadalom szinte minden csoportjának, korábbi autonóm intézményeinek, köztük az egyházaknak a kárára.

„…nincs semmi új a nap alatt” – olvashatjuk A prédikátor könyvében (1,9). A hetven évvel ezelőtti hatalmi törekvések már 1919-ben is nagy erővel jelentkeztek. Ahogy évtizedekkel később, már akkor is a terror és az erőszak eszközeivel próbálták megvalósítani céljaikat.

A tanácsköztársaság – amely éppen március 21-én kezdte meg százharminchárom napos tombolását – uralma után két évvel több mint nyolcszáz oldalas, a proletárdiktatúrát széles körben vizsgáló, átfogó tanulmánykötet jelent meg a magyarországi bolsevizmusról.