Oltásra várva
Számos etikai, betegjogi kérdése van a koronavírus-járvány aktuális szakaszának és a tervezett védettségi igazolvány kiadásának. Kötelezővé tehető-e a koronavírus elleni védőoltás? Etikus-e, ha előjogot kap az, aki felelőtlen viselkedése miatt fertőződött meg koronavírussal? Egy háziorvos mi alapján döntsön két hasonló korú és állapotú páciens között? És mi a református egyház, a lelkészek szerepe a járvány kezelésében? Ezekről beszélgetünk Homicskó Árpád Olivérrel, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának nemzetközi és tudományos dékánhelyettesével, egészségügyi jogi szakértővel. A szakember türelemre int, és azt mondja, a keresztyén embernek példát kell mutatnia ebben a helyzetben.
Mi a véleménye, nyilvánosnak kellene lennie az egész oltási tervnek?
Elsősorban a szakembereknek kell ismerniük a pontos dokumentumot, és jó, ha mi, laikusok feltétlenül megbízunk a szakemberekben, miként a beteg az orvosában. Másodsorban talán azért lenne érdemes hivatalos formában nyilvánosságra hozni – még ha nem az egészet is –, hogy a társadalom szélesebb rétege is lássa, a sorrendiség részleteiben hogyan alakul, mik az irányvonalak és mire számíthatunk. Ez növelhetné a biztonságérzetet, eloszlatna sok-sok alaptalan gyanakvást.
Magyarországon az egészségügyben dolgozók – köztük kórházlelkészek – után az idősotthonok munkatársai és lakói, majd legidősebb honfitársaink kerültek sorra. Van viszont olyan ország, ahol a frontvonalban dolgozók után a tizennyolc és ötvenkilenc éves kor közötti munkavállalókat célozták meg. Melyik a jó, melyik az etikus stratégia?
Ez komplex kérdés, mindkét megoldásnak lehet előnye. Én úgy gondolom, a hazai módszert célszerű alkalmazni. Ezt tartom etikusnak.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!