Az apák napja az anyák napjához hasonlóan az Amerikai Egyesült Államokból származik, szintén a XX. század elejéről, csak valahogy – talán a virágkereskedőknek köszönhetően – az édesanyákról való megemlékezés gyorsabban elterjedt a világban.

Az ünnep szülőhazájában – ahogyan a legtöbb országban – június harmadik vasárnapján méltatják az apaságot és az apák családban betöltött szerepét. Érdekesség, hogy ehhez a naphoz közel nem a virágboltok forgalma növekszik, hanem a műszaki cikkeket és a szerszámokat árusító üzleteké. A dátum nincs kőbe vésve, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban például március 19-én, Németországban mindig áldozócsütörtökön, a Skandináv-félsziget országaiban pedig november második vasárnapjára szervezik. Magyarországon még nem hivatalos ünnep, de akik tartják, igyekeznek június harmadik vasárnapjához közel megemlékezni róla. Ez alól is akadnak azonban kivételek.

Egy nap az édesapákkal

Ilyen kivétel a Kecskeméti Református Pálmácska Óvoda, ahol évek óta októberben köszöntik az érintetteket. – A felvetés egy apukától származik, aki az egyik anyák napi ünnepség után kérdezte meg: – Mikor lesz az önök óvodájában apák napja?

Elgondolkodtam egy pillanatra: miért ne lehetne az édesapákat is köszönteni, megemlékezni róluk? Hiszen ők is családtagok, ők is részt vesznek a gyermekek nevelésében – idézi fel a kezdeteket a Pálmácska-óvoda intézményvezetője, Simon Andrásné.

Az októberi dátumot a praktikum jegyében választották. Egyrészt a nyári szabadságok miatt kevesebben tudnának részt venni egy tanév végi rendezvényen, másrészt azoknak a gyerekeknek, akik ősszel még csak barátkoznak az intézménnyel, biztonságot ad, ha egy nap ott van velük az édesapjuk.

A Pálmácskában tartott ünnepség napján az apukák hozzák reggel óvodába a kicsiket, segítenek nekik átöltözni, majd elbúcsúznak tőlük. – A délutáni alvást követően újra találkoznak csemetéjükkel, és a csoportszobában, közös játékkal és vetélkedővel folytatódik a délután. Volt olyan év is, amikor ovis focibajnokságot rendeztünk az apukák részvételével. Az egyik év szülte a következő ötletét – avat be Simon Andrásné.

Az intézményvezető szerint a gyerkőcök és a szüleik is minden évben várják ezt a napot, amely végén a férfiak emléklapot kapnak. A programot minden évben közös imádsággal zárják.

Mindenhol kellene

Simon Andrásné minden intézménynek ajánlaná hasonló rendezvények megtartását. Tapasztalatai szerint a gyermekeknek örömteli pillanat, amikor édesapjuk is beléphet a csoportszobába, és azokkal a játékokkal játszhatnak együtt, amelyekkel ők naponta elfoglalják magukat, valamint bemutathatják neki a többieket.

– Büszkeség tölti el őket, főleg a nagycsoportosokat, amikor a csoporttársaik is megismerhetik az ő apukájukat. Emellett a programnak közösségépítő ereje is van – magyarázza a vezető, aki úgy véli, össztársadalmi szinten is nagyobb figyelmet kellene fordítani az apákra és a családban betöltött szerepükre:

– Az apák szerepét is hangsúlyozni kell és munkájukat meg kell köszönni, dicsérni, akár az anyákét. Tudatni velük, hogy ők is nagyon fontosak nekünk. Ők azok, akik – legfőképpen a fiúk, mellettük pedig az egész család számára – példaképek, akikre fel lehet nézni.

Szerepük az is, hogy biztonságot, szeretetet nyújtsanak – mondja Simon Andrásné. Hozzáteszi, ez a gyerekek rajzain is jól megfigyelhető: az apafigura legtöbbször magasabb a többinél, jobban beteríti a rajzlapot.

Fekvőtámasz öltönyben

A kispesti Szőlőskert Református Óvodában is megtartják az apák napját – itt júniusban. Az intézményt fenntartó gyülekezet lelkipásztorának legkisebb gyermeke, Vili is ide jár.

– Nekem hat éve azt jelenti ez a nap, ami ilyenkor, péntek délutánonként az oviban történik: a gyermekemmel egy akadálypályán megyünk végig, csak mi ketten, mindenféle feladatokat megoldva – idézi fel az elmúlt esztendőket Harkai Ferenc Csaba. A lelkész idén utoljára ünnepli ovis apukaként ezt a napot, kisfia ugyanis már nagycsoportos.

– Előfordult, hogy épp csak beestem a kezdésre. Ott álltunk a templom előtti téren, és mondta az óvó néri, hogy fekvőtámaszokat kell csinálni. Úgy, ahogy voltam, öltönyben nekiálltam.

Idén is erre készülök: végigmegyünk a fiammal az akadálypályán, majd meglátogatjuk a cukrászdát, ahol mindenki kap fagyit. Nekem ez az apák napja. Most is öltönyben megyek. Már kipróbáltam, mennek benne a fekvőtámaszok – fogalmaz Harkai Ferenc Csaba, és hozzáteszi: – Örülnék, ha jövőre az általunk fenntartott Ady Endre Általános Iskolában is megszerveznénk a programot.

Apaszerep és elrendelt idő

A Kispest-Központi Református Egyházközség lelkipásztora ötgyermekes családapa. Huszonhárom éves volt, amikor felesége, Judit várandós lett első babájukkal. – Természetesen én is készültem az apaszerepre. Tudtam, hogy ha családom lesz, akkor nekem kell majd mindent elrendeznem, ez az én felelősségem lesz – idézi fel Harkai Ferenc Csaba. Példaképe volt két nagyapja és édesapja, aki 1973 és 1980 között a Tázlári Református Egyházközség, majd 1980 és 2005 között az Érdligeti Református Egyházközség lelkésze volt.

– Édesapám a különböző hivatalokba és a bankba is elvitt magával ügyeket intézni, sőt a bevásárlást is együtt intéztük. Felkészülés volt ez a későbbi önálló életemre, hogy megtanuljam, miként kell végezni, szemmel tartani ezeket a dolgokat. Olyan apák mintái vannak előttem, akik törődtek a családjukkal. Szerintem ez a leginkább meghatározó.

A lelkipásztor szerint a gyerekvállalásnak és így az apaságnak is megvan a maga ideje. Tapasztalata szerint a legjobb huszonéves korban családot alapítani: – Mostanában arra buzdítom a fiatalokat, hogy ne húzzák-halasszák a dolgot. Amikor a legkisebb gyermekem született, már elmúltam negyvenéves. Elárulom: sokkal nehezebb így édesapának lenni. Nem könnyebb úgy sem, hogy van három idősebb gyermekem a két kicsi, a tíz- és a hatéves mellett. Egyszerűen fizikailag nem úgy bírja már az ember, mint akkoriban.

Idő másként

Harkai Ferenc Csaba megvallja: állandó feszültség az életében, hogy nem tud elég időt tölteni a gyermekeivel. – Ez nagyon fontos. Főleg akkor, amikor még kicsik. Visszahozhatatlan ez az időszak. Gyorsan nőnek, és hamar eljön az az időszak, amikor már nincs annyira szükségük a szüleikre. Törekszem arra, hogy a két kicsivel elég minőségi időt töltsek együtt. Meg kell találni azt a tevékenységet, amelyet végezve a gyerekünk szívesen tölti velünk az idejét.

Szerinte lelkipásztorként nagy felelőssége és a külvilág részéről is elvárás, hogy a közösség mellett a saját családját is jól kell kormányoznia. – Ehhez az én istenkapcsolatomnak rendben kell lennie. Ha megvan az Úristennel töltött szent idő, az a családdal töltött időre is kihatással van – mondja, majd folytatja: – Nekem lelkészként a hitvallásom része, hogy az édesapák vegyenek részt a gyermekek lelki nevelésében. Már korábbi szolgálati helyemen, Érsekcsanádon is törekedtem erre. Kispesten is ezért szervezünk családos hétvégét és hetet, ahol külön beszélgetőkör várja az édesapákat. Itt mindig elmondom, hogy tudatos nevelésre van szükség, mert ami régebben evidens volt, az ma már egyáltalán nem az. Apaként nem csak az a dolgunk, hogy előteremtsük a pénzt valamire.

Hiányzó férfiak

Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztor és családterapeuta szerint egyre több területről szorulnak ki azok a férfiminták, amelyek példaképként szolgálhatnának. Elég beszédes, hogy egy-egy szülői értekezleten szinte csak nők vannak jelen. A lelkész-családterapeuta úgy véli, a mai oktatási rendszer sokkal inkább a lányoknak kedvez, a koedukáció sok esetben kárára van a fiúk ,fiússá" válásának.

– A gyülekezetekből is egyre inkább hiányoznak a férfiak, már a lelkészek és a presbiterek között is egyre több a nő. A régi férfiideálok – erős, dolgos, gondoskodó, megbízható, mindenhez értő – széttöredeztek, és az újak – sikeres, ügyeskedő, gazdag – aligha köthetők bibliai személyekhez. A mai családok jelentős részében pedig inkább a „hiányzó apa” képe rajzolódik ki. A médiából áradó szexista, gyakran nárcisztikus férfi-, illetve apakép csodálatot ugyan kiválthat, de a családi közösség munkamegosztásában nehezen képzelhető el – mutat rá Fodorné Ablonczy Margit.

Harkai Ferenc Csaba is úgy tapasztalja, hogy kevesen vannak a gyülekezetekben az apák, a férfiak, és figyelni kell arra, hogy megmaradjon az egyensúly az egyházon belül.

– Tudatos formálás kell, el kell mondani a férfiaknak, hogy helyük van itt. Ezt már fiatalkorban el kell kezdeni. Kellenek azok az édesapák, akik leülnek otthon a gyermekükkel Bibliát olvasni, akik vállalják a család papjának szerepét, akik megvallják: „… én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) Úgy látom, Isten kegyelméből Kispesten vannak ilyen férfiak.

Istent képviselni

– A Bibliában szereplő apakép elsősorban Isten atyai mivoltából indul ki, gazdag jelentésárnyalattal: gondviselő, szeretetteljes, irgalmas, erős, igazságos. Ennek tükre, hogy első istenképünk saját apánkról mintázódik, akiben önkéntelenül ezeket a tulajdonságokat keressük. A nemzedékek sorában azonban sokféle visszaélés történt az ,apai szigor" nevében: hatalmaskodás, tehetetlenség, irgalmatlanság – részletezi Fodorné Ablonczy Margit, majd Isten féltőn szerető mondatait idézi, amelyeket a második parancsolatban helyez a szívünkre:

– „Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.” (2Móz 20,5–6) Meggyőződésem, hogy ezek a mondatok a múltra, a jelenre és a jövendőre nézve is fontos mondanivalóval bírnak. Minden tettünk következményekkel jár. Ezek az utódaink számára fájdalmasak lehetnek – érdemes figyelembe venni, hogy nemcsak a jelenért, hanem a jövendőért is felelősséggel tartozunk.

– A férfiak szerepe az Isten képviselete – folytatja a terapeuta, majd azonnal hozzáteszi, hogy ezt a képviseletet a férfiak csak a nőkkel együtt tudják megélni, megvalósítani: – Olyan férfiakra van szükség, akikre fel lehet nézni, mert megtanultak szembenézni a dolgokkal. Olyanokra, akik vállalják a döntést és a következményeket, akárcsak Mózes. Akik Dánielek az imádságban és az oroszlánokkal való szembenézésben. Olyanokra, akik viselik a lelki fegyverzetet; és küzdenek a rájuk bízottakért (Ef 6,10–18). Fodorné Ablonczy Margit arra buzdít, vállaljuk mindannyian szerepünket, felelősségünket abban, hogy a férfiak, az édesapák megélhessék szerepüket:

– Ünnepeljünk – tettekkel. Emlékezzünk – méltósággal. Beszéljünk – igazsággal. Neveljünk férfiakat, akik a hétköznapok hősei az áldozatkészségben és a kiállásban, mert nem könnyű korszak következik, nagy szükség lesz az igazi férfiakra.