Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli református egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

A járvány miatt egyetlen fesztiválon sem lesz ott ez évben az ökumenikus fesztiválmisszió. – Idén nem a fesztivál teszi a Közös Pontot valósággá, hanem az az elszánás és küldetés, amelyet Jézustól kaptunk – tudatja Németh Tamás, a Közös Pontot vezető „hatok” református lelkész tagja.

A „rendelkezésedre állok” szavakban benne van az a készség, amely mindenkor hajlandó az Isten szavának engedelmeskedni. Ez az állapot képes véghezvinni az emberi logika szerint sokszor érthetetlen megbízatásokat is. Anániásban is felmerült a kérdés, valóban Istentől ered-e a megbízatása. Aki azonban Isten vezetése alatt él, annak – a vele töltött csendesség perceiben – az érthetetlen is érthetővé válhat.

Az apák napja a kétezres évek elején kezdett el hazánkban is elterjedni. Azóta egyre népszerűbb. – Az apák szerepét is hangsúlyozni kell és munkájukat meg kell köszönni, dicsérni, akár az anyákét. Tudatni velük, hogy ők is nagyon fontosak nekünk – vallja Simon Andrásné, a a Kecskeméti Református Pálmácska Óvoda vezetője. Ők októberben köszöntik az érintetteket.

A Bárka tábor, egyházunk eddigi legnagyobb esélyteremtő programja 2018 júniusában indult. Hátrányos helyzetű gyermekek számára szervezik, hogy aktív és értelmes nyári kikapcsolódást tudjanak nekik nyújtani. – Hatással vagyunk egyéni életekre, és ezt megtapasztalni elképesztő energiát ad – vallja Kósa Mónika, a Zsinati Hivatal Pályázati Irodájának vezetője.

Mindenki felelős néhány emberért és elsősorban önmagáért. Nem is tud gondot viselni másról az, aki önmagáról nem akar, mert a kettő összefügg. Pál apostol is gondoskodott testi-lelki szükségleteiről, másként nem bírta volna a missziói utak fáradalmait és fájdalmait. Hihetetlen, mennyi szenvedést kiállt!

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

A távirat több mint százhetven évig az életünk része volt, az utolsó küldeményt most májusban kézbesítették Magyarországon. De hogyan használták a kommunikációnak ezt a formáját a református egyházban? Milyen táviratokat őriznek a levéltárainkban?

Tetteinkkel adunk példát, mintát utódainknak. Előbb-utóbb egyre több helyzetben figyeli a gyermek, hogyan reagál, dönt a szülő. Mit teszek, amikor a hajléktalan pénzt vagy ételt kér? Megdicsérem-e a feleségem, mennyire csinos? Mivel töltöm a vasárnapjaimat? Köszönök-e másoknak? Hányszor hívom fel a nagymamámat, az édesanyámat, az anyósomat? Viszek-e friss virágot az édesapám sírjára? Mihez adom a nevem?

Az az élmény, ahogyan magyar anyanyelvünkön megértjük egymást, és az, hogy a csak anyanyelvén beszélő magyar ember a világ összes többi nyelvét csupán érthetetlen zajként tudja befogadni – a jelenben, a személyes élmények szintjén teszi érzékelhetővé összetartozásunkat.

Szinte beesett az utcáról a lelkészi hivatalba egy nagy lelki terheket cipelő asszony. Hamarosan feltárult a lelkész előtt is a család nyomorúsága. Olyan jelenségek miatt szenvedtek, amelyek arról árulkodtak, hogy súlyos okkult megkötözöttséget hordoznak.

Mi, elhívott világiak is segíthetjük a missziót: képességeinknek, tapasztalatainknak megfelelő megbízatással, hivatalunkban való hűségünkkel, evangéliumismeretünkkel, derűs életvitelünkkel. Így mentesíthetjük terheik egy részétől lelkészeinket − vallja Fazakas Gergely Tamás egyetemi docens, a debrecen-nagyerdei gyülekezet presbitere.

Luciust öt éves korában megvásárolta egy római százados a rabszolgájának. A százados nevezte el Luciusnak, mert nem emlékezett a gyermek a nevére, anyjára sem, és nem tudta, hogy hol született. A százados jól bánt vele, jobban is, mint a katonáival. A jó katona teljesíti feljebbvalója minden parancsát. Hamarabb, mint ahogyan az kimondaná.

– A gyermekeink megszületése új lendületet adott egyházunk iránti elköteleződésünknek is: végig kellett gondolnunk, a gyermekek akkor érkeznek el Krisztushoz, ha kézen fogva viszik, nem csupán küldik őket. Férjemmel fokozatosan erősödtünk meg abban a gondolatban, hogy Isten gazdag áldásaiért érzett hálánkat az elhivatott szolgálattal fejezhetjük ki.