Kockázatos kijelentés ez ezekben a napokban, de őszintén meg kell mondanom, hogy nem nagyon érdekel a foci. Az autók sem. (Egy ismerősöm meg is jegyezte egyszer, hogy ezek szerint nem is vagyok igazi férfi. Azt már meg sem mertem említeni neki, hogy a lovasíjászat sem hoz lázba.) Az érdeklődés hiányából következően nem nagyon kísérem figyelemmel az aktuális Európa-bajnokság eseményeit sem, viszont Cristiano Ronaldo által a magyar–portugál meccs előtti sajtótájékoztatón eljátszott üvegtologatós performansza az én ingerküszöbömet is átlépte.

Történt, hogy az említett világhírű focista az asztalhoz ülve a sajtó egybehangzó minősítése szerint „fintorogva”, „mély megvetéssel” tolta el maga elől a szcénát – szinte szimbolikus, ahogy a sportoló a háttér logórengetege és az előtér két üdítős üvege közé mint egy szendvicsember volt beszorítva – gondosan megtervező szakemberek által odakészített piros-fehér márkajelzésű kólásüvegeket. Majd elővett egy átlátszó ásványvizes flakont, és egyértelműen jelezte, hogy ő bizony vizet iszik inkább, és nem üdítőt. A dolog pikantériája az, hogy a szóban forgó üdítőital gyártója az Eb hivatalos szponzora, Cristiano Ronaldo pedig korábban ennek a márkának – sőt, még a nagy riválisának is – a reklámarca volt.

Ez a röpke kis epizód viszont oda vezetett, hogy – mint a The Guardian című brit napilap megírta – az üdítőital-gyártó cég részvényárfolyama szinte azonnal 1,6 százalékot csökkent, a piaci értéke pedig 242 milliárd dollárról 238 milliárd dollárra visszaesett. Persze, ettől a vállalat nem omlott össze, mindösszesen egy rövid napközbeni árfolyamkilengéssel megúszta, és nagyjából annyival kommentálta az egészet, hogy mindenkinek szíve joga azt inni, amit akar. A történet mégis elgondolkodtató annak fényében, hogy ezután egy másik focista egy másik szponzormárkával játszotta el ugyanezt.

Edward Lorenz az 1960-as években végzett kutatásai és tanulmányai alapján terjedt el a köztudatban a pillangóhatás fogalma, mely szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Lorenz matematikus volt, az időjárást vizsgálta, és meteorológiai előrejelzések számítása során egy apró hibának az egész modellre gyakorolt hatása vezette el ahhoz a felismeréshez, hogy ha egy dinamikus, azaz állandóan változó rendszer körülményeit csekély mértékben megváltoztatjuk, ez a rendszerre jellemző véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai miatt hosszú távon nagy változásokat eredményezhet annak működésében.

A gondolat napjaink ökológiai krízisével kapcsolatosan is sokszor előkerül, de a populáris kultúrába is beépült. Számos filmben, jobb-rosszabb irodalmi alkotásban köszön vissza. Sőt, a bulvárpszichológia is hivatkozik néha rá: a pillangó ugyanis lélek-szimbólum, és a lelkünk rezdülései, úgymond, hatással vannak az azzal szoros kapcsolatban álló testünkre és egész lényünkre. A lelkünk vagy gondolkodásunk apró változása, kóros folyamatainak gyógyulása így kihathat az egész életünkre.

Az összefüggéseiből kiragadott, túláltalánosított elmélet alkalmazását persze sokan túlzásnak tartják – de lám, valami ilyesmi történt itt is. Egy apró kézmozdulat, egy grimasz a Föld egyik oldalán, egy nagy márkát ha nem rendített is meg, de hatással volt egy másikra.

Mindig is azt gondoltam, hogy az apró tetteinknek nagy jelentősége lehet. Nemcsak a közhelyes „kis kedvességekről” van szó, hanem a kis ellenállásokról, a hatalomnak meg nem adott kis engedményekről. Arról, hogy merjük-e az elénk rakott, jól megszponzorált cukros löttyöket arrébb tenni. Merünk-e tiszta vízért nyúlni. Csak egy kis mozdulat az egész.